Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

A szerémségi „Asfelden" 551-ben került sor egy nagyobb ütközetre, melyben a gepidák és langobardok egymást irtották. A langobard erők elvonását, ill. a birodalom érdekében való bevetését jelentette a langobard sereg egy részének az itáliai gótok ellen folyó háborúban való részvétele is (552). A bizánci magas szinten folytatott hintapolitika csak 565-566-ban vált nyilvánvalóvá. Az ifjú és dicsőségre vágyó langobard király, Alboin megkísérelte Sirmium megszerzését, de a bizánciak most a gepidákkal szövetkeztek, s közös fellépéssel visszaverték a langobardokat. Kárpát-medencében a VI. század közepén az erőviszonyok kiegyensúlyozottak voltak, a gepidák az erdélyi medence közepét, a Tisza keleti partvidékét - a szarmaták egykori földsáncáig -, s a Szerémséget tartották kezükben. A langobardok az egykori Pannoniában egy északnyugatról délkeleti irányban húzott vonaltól északkeletre laktak, de minden bizonnyal az e vonaltól nyugatra levő területeken élt későantik lakosság felett is „védnökséget" gyakoroltak. A Kárpát-medencei erőegyensúly felbomlását végül is a bizánci hintapolitika okozta. A türkök elől menekülő avarok 565 táján jelentek meg DélOroszország területén, s a Kárpát-medencét nyugatról is, keletről is kerülgetve próbáltak volt uraiktól minél messzebb kerülni. Kísérleteik eredménytelenek voltak. így éppen a legjobbkor keresték fel a langobard követek Alboin nevében azzal a több mint csábító ajánlattal az avarok kagánját, Bajánt: vegyenek részt az avarok a gepidák elleni háborúban, s ha győznek, a legyőzött gepidák földje az avaroké. A szorult helyzetben levő avaroknak a vállalkozásban való részvétel fejében a követek a langobard állatállomány 1/10-ét ajánlották fel fizetség fejében. Az avarok kapva kaptak az ajánlaton és megszületett az alku. Ezzel a szerződéssel, mint látni fogjuk, megpecsételődött a langobardok pannóniai léte, a gepidák sorsa, s a bizánci hatalom Kárpát-medencei befolyása, sőt részben a Balkán sorsa is. 567-ben Alboin langobardjai és Baján avarjai kétoldalról megindultak a gepidák ellen. - A langobardok megtámadták a sirmiumi válogatott haderőt nélkülöző gepidákat, akik az avarokkal a hátukban végzetes vereséget szenvedtek. Alboin személyesen ölte meg a gepida királyt Kunimundot, Kunimund koponyájából ivócsészét csináltatott, majd feleségül vette Kunimund leányát! Az avarok tulajdonképpen nem is igen avatkoztak bele a testvérharcba, hanem rögtön megkísérelték megszerezni Sirmiumot. A gepida kézben levő város gepida őrsége Usdibal vezetése alatt - miután hátország nélkül maradt - a kisebb rosszat és az egyetlen értelmes lehetőséget választotta: átadta a várost a rómaiaknak, s letette a fegyvert. A három ellenfél közül ezzel először a gepidák sorsa pecsételődött meg államuk megsemmisült. Azonban az avarokkal szövetséges langobardok, és az avarokkal Sirmium miatt azonnal ellenséges helyzetbe került bizánciak helyzete sem volt könnyebb. A langobardok a több évtizedes, eldöntetlen háborúk nyomán a velük többé-kevésbé azonos katonai erőt jelentő gepidák helyett a despotikus katonai hatalom alatt álló avar államot „nyerték meg" szomszédjuknak. Ez az új hatalom elsősorban a gyors, keleti lovas-nomád