Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra

Csontipar — Az eszközök és szerszámok jelentős része készült csontból és agancsból. Ezek legfontosabb típusai a következők: fokosok, agancskapák és szilexbetétes csontsarlók, illetve a Zengővárkonyban előkerült harpuna (szigony). Az apróbb szerszámok között az egy- és kéthegyű tűk és a különböző méretű és vastagságú árak érdemelnek említést. Agyag eszközök - A használati tárgyak egy része agyagból készült. Ezek típusait az alábbiakban mutatjuk be. Fedők - Igen gyakoriak a Lengyeli kultúra telepein. Kerek alakúak vagy laposak. Fcgójuk lehet bütyök, szép számmal fordulnak elő azonban az állatalakú fogantyúk is. Nehezékek - Valószínűleg a szövéshez szükséges segédeszközök lehettek. Alakjuk változatos, előfordul a háromszög, négyszög, paradicsom-forma és a kúpos kiképzés egyaránt. Méreteik általában kicsinyek. Kanalak - Igen gyakori használati tárgyak a kultúra egész területén. Ékszerek - A gyakran temetőkből ismert ékszerek nyersanyaga a csont, a kagyló és a réz volt. A csontékszerek között különös szerepe lehetett a vadkanagyar lemezeknek, melyeket átfúrva nyakdíszként használhattak. Gyakran párban kerülnek elő, minden esetben férfisírokban, s több esetben a koponya nélkül eltemetettek mellékleteként. A gondosan lecsiszolt és átfúrt vadkan állkapocs is gyakran szolgálhatott ékszerként a sírokban. Ezen tárgyak esetében kultikus vonatkozásokkal is számolnunk kell. Csüngődísz lehetett az átfúrt csontlemezke is. Ez az ékszertípus is sírokból került elő. A kagylógyöngyökből készült füzérekben, átfúrt állati fogak is előfordulnak, mint ékszerek. Az Ostrea- és Dentalium gyöngyök gyakori ékszerek a kultúra temetőiben. Formájuk korong vagy csőalakú. A réz előfordulása igen ritka a lelőhelyeken. Legfontosabb ékszertípusai a lapos korongalakú és csőalakú gyöngyök, a vékony huzalból készült gyűrűk és a vastagabb huzalból lévő karperecek. Az állat- és emberábrázolások A Lengyeli kultúra helyének meghatározása a Kárpát-medencei későneolitikus csoportokon belül, feltétlenül igényli ennek a kérdéscsoportnak érintését. Anélkül, hogy a korszak vallástörténeti problémáiba belemennénk, a legfontosabb állat- és emberábrázolások említése, azok rokonsági körének megjelölése, igen lényeges a kultúra időrendi, történeti összefoglalásához is. A kerámia típusoknál említett állatalakú edények a Lengyeli kultúra törzsterületén, Zengővárkonyban és Aszódon kerültek elő. A négy lábon álló edény az állat testét jelképezi, mely azonban tölcséres nyakban folytatódik. E típus teljesen ép példányai a Lengyeli kultúra szlovákiai rokonainál, a Luzianky-csoportban is ismertek. E példányoknál megvan a vállon ülő, plasztikusan megformált állatfej, s az ellenkező oldalon a farok jelzése is. 3 „Baranya az őskortól" 33