Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

Pécs-Basamalomban téglasírban talált lemezes bronz fibulapár nem állítható biztosan - hogy az ezzel a leletanyaggal jellemezhető sírok pl. Pécs (SOPIANAE) esetében nem a tartományi polgári székhely nagy temetőinek területéről, hanem azoktól távolabbi helyekről származnak. A foederati statusban - szövetséges viszonyban élő keleti-gótok-hunokalánok baranyai betelepedését földrajzilag a (késői) tartományi székhely, Sopianae (Pécs) limeshez való közeli fekvése indokolná. A limestől a tartományi székhely csak 35-40 km-re feküdt, ezért kellett a várost elsősorban az Alföldet K-Ny-i irányban átszelő, s a Dunán a dunaszekcsői réven átvezető út irányában, még egy embergyűrüvel védeni. A későrómai időben betelepített szövetségesek további sorsa nem ismert előttünk egyes feltevések szerint már 400 körül, ill. 405-ben eltávoztak a nyugati provinciákba, de valójában sem távozásukra, sem maradásukra sincsen semmiféle adat. * Baranya megye rómaikori lakosságának további sorsa a népvándorlás korában ugyanolyan kevéssé ismert, mint Pannónia provincia más területein. Ennek oka elsősorban a történeti körülményekben keresendő, ti. a barbár támadások elől a birodalom határainak közelében lévő provinciák lakosai közül sokan elmenekültek. Ismereteink hiányosságai másrészt talán