Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban
Végül foglaljuk össze röviden a Baranya megye területére is kiterjedő római uralom kb. négy évszázadának történetét: Amint az előzőekben láttuk, a megye északi részén a Hercuniates, déli részén az Andizetes kelta törzs lakott a római foglalást megelőző időkben. A római kisugárzás még a hódítás előtt elérte hazánk területét. Erről tanúskodnak a megye területén nagy számban található köztársaság kori érmek. A kereskedelmi behatolás tehát megelőzte a katonai hódítást. A katonai hódítás i. e. 12-9 között érte el Pannónia területét, illetve ebben az időben a Drávától északra fekvő területet is meghódítják. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rendszeres megszállással kell számolnunk, hanem csupán a stratégiai pontokat szállották meg, elsősorban a határt képező Duna mellett. Ezek közé tartozhatott elsősorban Dunaszekcso, ahol elég szép számmal mutathatók ki I. századi érmek. Sopianae-ban is találkozunk az I. század közepén egy lovascsapat katonáinak sírköveivel. Az I. század második felében, a pénzforgalom az egész megyében megindult és ettől kezdve folyamatosan nyomon követhető a római uralom egész ideje alatt. A lakosság két komponensből tevődött össze: a helyi lakosság itt talált elemeiből és a bevándorolt, elsősorban délnyugat-pannoniai és észak-itáliai népességből. A II. sz. első évtizedeire tehető a limes mentén a korábban meglévő, ideiglenes jellegű földtáborok kőtáborrá való átépítése és a határvédelmi rendszer teljes kiépítése. De ugyanebben az időben bontakozott ki a városi kultúra Sopianae-ban, és emelték a város nagy középületeit is. A II. századnak a kvád-narkomann-szarmata háborúkig terjedő szakasza területünkön is a felvirágzás és gazdasági megerősödés korszaka volt. A római közigazgatás a helyi lakosság közösségei élére a limes mentén állomásozó csapatok tisztjeiből rendelt ki elöljárókat, de általános gyakorlatként számolhatunk azzal is, hogy a benszülött arisztokráciát, a helyi vezető réteget állította saját szolgálatába, és ők lettek a bennszülött közösség elöljárói. A bennszülött lakosság fő megélhetési forrása a földművelés és állattenyésztés lehetett, de biztos ismérvei vannak a szőlőművelésnek, a gyümölcstermelésnek és az erdőgazdaságnak is. Sopianae-ban a kézműiparosok széles skálája mutatható ki, de bizonyára vidéken is számolhatunk téglaégetőkkel, fazekasokkal, kovácsokkal, bognárokkal, kezdetleges bronzipart űző mesteremberekkel stb. Sopianae-ban a város centrális fekvése miatt élénk kereskedelem fejlődött ki, aminek ékes bizonyítéka a városban megtalálható Caesernius kereskedő család. Nagyobb, városias jellegű településsel Sopianae-n kívül talán csak egyedül Nagyharsányban talákozunk a megye területén. A harmadik fontos hely Dunaszekcso, amely ezektől elütő, katonai jellegű település volt, ahol elsősorban a katonaság bázisául szolgáló tábor és a dunamenti kikötő, a hídfőállás játszott szerepet. A táborok mellett is mindenütt megvan természetesen a családtagok, iparosok, kereskedők lakóhelyéül szolgáló polgári jellegű település (canabae), ez azonban a katonai tábor mellett csak másodrendű szerepet játszott.