Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

a plébánia udvarán 4,5 m mélységben római épületnyomok, fibulák, ezüstérmék és állítólag 63 db római agyagedény került elő. Tovább haladva K felé, Babarcon 1939-ben Török Gy. 3 római kori téglasírt tárt fel. Ettől a temetőrésztől Ny-ra megtalálta a római telep helyét is, ahol alapfalakat, edénytöredékeket, II. Constantius érmét jegyezte fel. Az egyik téglából készült, mérete szerint bizonyára gyermeksírban, besimított díszítésű, ún. hunkori korsó is előkerült. Papp L. római „villa rustica" nyomairól tesz említést. Felszíni gyűjtése ezen a területen kora-császárkori kerámiát eredményezett. K felé haladva. Lánycsókról már a múlt században római téglák előkerülését jegyezték fel. A bácsfai Tsz területéről ajándékozás útján későrómai jellegű leletek kerültek a Mohácsi Múzeumba: mellvért, zabla, pajzsdudor. Feltehetően egy összetartozó sír leletei. Bekötőutunk Lánycsóktól K-re csatlakozhatott be a limes-útba. Dombay J. a baranyai temetőkről írott tanulmányában arra a megállapításra jut — és ezt térképen is felvázolja —, hogy a Sopianae-tól K-re fekvő falu- és villatelepülések kirajzolják egy ugyancsak K—Ny-i útnak a vonalát, amely Sopianae-t Lugióval kötötte össze. Ez az útvonal Bogádtól indulhatott ki és első állomása K felé Romonya volt, ahol Dombay J. római telepnyomokról tesz említést. K felé Szilágy község határában Dombay J. több helyen rögzített római épületnyomokat. A berkesdi völgyben az Aranyoldal dűlőrészben nagyszabású épületmaradványokra bukkant, ahol 44-48 m

2 alapterületű színes mozaikpadlóról tesz említést. Az épületek környékén 11 későrómai téglasírt talált. A sírokból kikerült érmek Valens és Gratianus vereteivel zárulnak. Az Aranyoldaltól D-re, a kb. 2,5 km távolságban lévő Malomalja dűlőben ugyancsak római villatelepülés nyomai bukkantak elő: nagykiterjedésű épületromok és mozaikpadló nyomai is. Az itt megtalált Commodus ezüst pénz II—III. századi temetkezésre mutat. Ugyancsak a Malom-aljáról ismeretes egy Krisztus-monogrammal díszített bronzlemez, amelyik már a település IV. századi életére vet fényt. A régebbi leletek között szarkofág töredéke ismeretes, míg újabban 3 tógás férfit ábrázoló, 11 soros felirattal ellátott római sírkő beszél a római temetkezési szokásokról. Ez a sírkő a II—III. sz.-ból származik. A nagyszabású és nagy kiterjedésű település és a villaépületek alapján Dombay J. nagybirtokot tételez fel Szilágy határában. Következő állomásunk Erzsébet község, ahol egy múlt századból származó irodalmi adat alapján római utat találtak. Dombay szerint több helyen megtalálták az útburkolatot is, amit felszedtek, mert akadályozta a szántást. A helyi lakosok elbeszélése szerint ez az út Ny-K-i irányú volt és Szilágy felől vezetett, ill. Kékesd felé vonult, ami megerősíti a Sopianae-t Lugióval összekötő útra vonatkozó feltételezéseinket. Ugyancsak a múlt századból Augustus és Marcus Aurelius császár érmei ismeretesek erről a területről. A község határának ÉK-i részén római falakat, állítólag fürdő épületeit találták meg. Tudunk 40 cm magas, kétfülű római edényről, trombita-