Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

Két itt kibocsátott rendelet bizonyítja azt, hogy 303. november 5-én Diocletianus császár meglátogatta e fontos dunai átkelőhelyet, és rövid tartózkodása alatt e két rendelete Lugióban kelt. Bizonyára az itt folyó erődítési munkálatokat szemlélte meg. A későbbi római forrásokban a Lugio név eltűnik, és a IV. században a tábor neve Florentia formában jelenik meg előttünk. Mócsy A. Diocletianus császár idejére keltezi a táborral átellenben, a szigeten. Dunafalván megtalált hajóállomás és hídfő megépítését. Ennek az állomásnak a neve Contra Florentiam-ként jelenik meg az egyik ókori forrásban. A hajóállomást védő hídfő-erődítmény mérete: 85x59 m volt. Ennek romjait Dunafalván alacsony vízállásnál még pár évvel ezelőtt is észlelték. A táborból a hajóállomásra vezető egykori összekötő római út nyomai a XIX. sz-ban még láthatók voltak. A cohors I Noricorum katonái által Septimius Severus és Caracalla császárok tiszteletére emelt fogadalmi köveket a hajóállomás, illetve a hídfő épületébe befalazva találták. Az ugyancsak itt talált és I. Valentinianus császár idejéből származó, ún. tiszti bélyegzővel ellátott téglák arról tanúskodnak, hogy a hajóállomást, illetve a hídfőt I. Valentinianus császár idejében újjáépítették, kitatarozták. A Lugio-Florentia, illetve a Contra Florentiam-i hajóállomás és hídfőbázis nemcsak a szárazföldi csapatok fontos támaszpontja volt, hanem itt állomásozott a dunai hajóhad, a ,,Classis Histrica" egyik egysége is. Egyébként a IV. sz-ban a tábor helyőrségét az équités Dalmatáé képezte, feltehetően egészen II. Constantius uralkodásáig. A császár idejében bekövetkezett nagy katonai átszervezés alkalmával a legio II adiutrix egyik egységének parancsnokságát is ide helyezték át. A IV. sz. második harmadától kezdve Contra Florentiam helyőrsége az équités sagittarii csapata volt. A limes-út Lugiótól É felé haladva Bátaszék irányába, a Dunától kissé eltávolodva hagyta el a mai Baranya megye területét. A mai megye keleti részében maradva, meg kell tárgyalnunk azokat a feltételezett utakat, amelyek a Mursa-Sopianae-i hadiutat és a limes-utat K-Ny-i irányban átlósan összekötötték. Ezeknek a feltételezett utaknak a vonalát az itt megtalálható római települések teljesen világosan kirajzolják. Az egyik ilyen K-Ny-i irányú átlós útvonal - feltevésünk szerint - Birjánból indult ki és Szederkényen, Versenden, Babarcon és Lánycsókon keresztül érte el a limes-utat. Szederkény határában, a Mühlteile dűlőben 1963-ban a szederkénybólyi műút és a Monyoród patak találkozásától D felé, földmunkák során római telep nyomait figyelték meg. A felszínen 4-5 épület rajzolódott ki. A felszínt tetőfedőcserép- és egyéb épülettörmelékek borították, feltehetően kisebb római település vagy villagazdaság maradványai. Az úttól É-ra, Olasz községből szórványleletként római agyagedény ismeretes. Ugyancsak az út északi oldalán, Monyoródon és Máriakéménden későrómai téglasírokat tárt fel Dombay J. A feltételezett út vonalát Szederkényből K felé folytatva, a következő állomás Versend lehetett, ahol - a feljegyzések szerint - 1931-ben az országút építése alkalmával, a plébánia előtt kváderekkel kirakott út nyomait, s mellette két különböző szinten fekvő sírokat találtak. Ugyanakkor