Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

a kőfalat kiegyenlítő téglasorok szakítják meg. Az első és második kiegyenlítő téglasor között 10x15 cm méretű, 40-50 cm mély, téglakerettel körülvett lyuksor található. Ugyanilyen lyuksor található a második és harmadik kiegyenlítő téglaréteg között is, de keretelés nélkül. Lehetséges, hogy ezeket a lyuksorokat az épület építése alkalmával, az állványozásnál használták fel. Az épület belsejében 15 cm vastag, kőzuzalékból és mészhabarcsból készült, rendkívül szilárd padlót találtak. Az épület több karéjában vastag mészréteg feküdt, és ebből az épület félbemaradt voltára következtettek. Feltehető azonban az is, hogy később - valószínűleg a korai középkorban - az épület elpusztult, és a romépület belsejében meszet tároltak. Az eredeti padló fölött vékony mészrétegből álló újabb padlószint húzódott, amelyik a már elpusztult, kitöredezett falakhoz csatlakozott. Amikor tehát ezt a padlót létesítették, az épület már erősen megrongált állapotban volt. Az épület belsejében padozattéglákat, tetőfedőcserép töredékeit, sok falfestménydarabot, római érmeket, kapcsolótűket és 3 vaskapát találtak. Ez utóbbiak a rendkívül ritka munkaeszközleletek közé tartoznak Pécsett. A hétkaréjos kápolna rekonstrukcióját az ásatást vezető Gosztonyi Gy. kétféleképpen kísérelte meg. Az egyik megoldás szerint a karéjok boltozattal, a középtér sík mennyezettel volt befedve. A másik megoldás szerint csak a karéjok voltak boltozva, míg a középtér nyitott volt, s ezért ezt a típusú épületet nyitott bazilikának, „basilica discoperta"-nak nevezik. Az 1938-39-ben történt feltárás alkalmával nem figyelték meg, hogy az épületen kívül a korabeli külső járószint milyen magasságban húzódott. Ezért rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, ha az épület rendeltetését meg akarjuk határozni. Ehhez az épülethez felépítésében hasonló építmény Európában Kölnben került elő, a IV. sz.-ból származó St. Gereon bazilika, amely feltehetően a kölni ókeresztény temető temetői bazilikája volt. Ennek alapján arra következtetünk, hogy épületünk talán a pécsi ókeresztény temető temetői bazilikája lehetett, amelynek azonban a feltárt hétkaréjos épület, mivel több mint 4 m magasan fennmaradt falain sem ablak, sem ajtó helyét nem találták, a földbe süllyesztett, talán temetkezésre szolgáló alsó része lehetett, és a tulajdonképpeni bazilika efölött emelkedett, vagyis ennek második szintjét képezte. Az épület korát egyes kutatók a IV., mások az V-VI. századra tették. Mivel a cella trichora mellett, amelynek a keleti apszisában állott a kápolna oltára, a cella septichora épülete az egyetlen olyan, amely a pécsi ókeresztény temetőben keletelve volt, vagyis tengelye K-Ny-i irányban, záróapszisával K felé helyezkedett el, az épületet az V-VI. századból, esetleg még későbbi időből származtatjuk, amit alátámaszt az építmény alaprajzi szerkezete, konstrukciója is. A székesegyház előtti téren a fent említetteken kívül több sírkamra romjai, téglából és kőből megépített sírok ismeretesek, amelyeket azonban nem őriztek meg, nem tartottak fenn és csupán a feljegyzések, adattári adatok szólnak ezekről. Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk