Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

Mithras istennek állított oltárkő. Mivel erősen későrómai környezetben feküdt, nem tarthatjuk kizártnak azt a feltevést, hogy valamelyik, a kereszténység megerősödésekor a keresztények által elpusztított Mithras szentélyből származik. Az oltárkövön Mithras együtt fordul elő a mindenható Napistennel, Soilal, akinek tiszteletére még egy másik oltárkövet is állítottak a városban. A Széchenyi téren, a mai Nagy Lajos gimnázium helyén került elő egy kis bronz dombormű (időközben elveszett), amely frigiai sapkát viselő fejet ábrázolt. Esetleg ez is, a Mithras kultusszal hozható összefüggésbe, mivel az istent általában így ábrázolták. A keletről jelentkező misztériumvallások közös sajátossága volt, hogy az alsóbb néposztályok nyomorban élő nagy tömegei és a felsőbb néposztályok teljes kiábrándultságba került tagjai részére - a földi nyomorúság közepette - a beavatottak részére lelki vigasztalást, megváltást, sőt túlvilági életet ígértek. A keleti vallásokkal együtt, azok riválisaként terjedt el ugyancsak keletről a kereszténység is. A kereszténység legnagyobb vetélytársait, a Mithras-vallást és az egyiptomi Isis kultuszt fokozatosan legyőzve hódított tért a birodalomban, és a III. sz. közepén, második felében első nyomai már Pannóniában is kimutathatók. A kereszténység útját rendkívül erősen egyengette a zsidó vallás is, a maga monotheista, egyistenhivő felfogásával. Pannóniában (pl. Intercisában, ma Dunaújváros) jelentős zsidó közösség (diaspora) mutatható ki. Ilyenről Sopianae-ban nincs tudomásunk. A kereszténység feltehetően 313 után, I. Constantinus császár idejétől kezdte meg térhódítását a Drávától északra. Korábbi időből a Drávától északra keresztény egyházközségek meglétéről csak Savariában (Szombathely) van tudomásunk. A Sopianae-ban feltárt kifestett családi sírboltok, díszes falfestményekkel borított temetői kápolnák arra vallanak, hogy Sopianae-ban a IV. sz. folyamán a város jómódú, vagyonos lakossága kereszténnyé lett. Csak ezek a jómódú földbirtokosok, kereskedők, magasrangú tisztviselők, katonatisztek voltak olyan anyagi helyzetben, hogy maguk és családjuk részére díszes sírépítményeket emeljenek. írott források nem tesznek említést Sopianae-ban püspöki székhely létezéséről, azonban a nagy ókeresztény temető és a díszes sírépítmények arra vallanak, hogy a Valeria tartomány közigazgatási székhelyét képező Sopianae egyben püspöki székhely is lehetett. A város életének tárgyalása után térjünk át a temetők, a temetkezési szokások és a fennmaradt sírépítmények tárgyalására. * * * A várostól É-ra, ÉK-re terültek el a temetők. Eddigi ismereteink alapján a sopianae-i temetők elhelyezkedése alapvetően különbözött a római városokban szokásostól. A temetők ugyanis általában a városba, ill. a városból kivezető utak mentén találhatók. Bizonyára Sopianae topográfiai helyzetéből következett az, hogy a temetők elsősorban a város fölött húzódó domboldalra települtek.