Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra

pasztás-töredéket alig találni, az esetleges szilárd fal szerkezetéről semmit sem tudunk. c) Nagyméretű gerendavázas házak. - A harmadik épülettípust ezideig csak Zengővárkonyból ismerjük a kultúra területén. A háromszor megújított épület szerkezete a következő: Téglalap alakú, hossza 15 méter, szélessége 7 méter. Egyik rövidebb oldala előtt 2-3 méter széles előtér lehetett. A belső tér kétosztású. A ház nem volt földbe süllyesztett. Alaprajzát és térosztását 153 nagyméretű cölöpluk jelzi csupán, padlószintje valószínűleg egyszerűen döngölt lehetett. Az épület tetőszerkezete hasonló a gödörházakéhoz. A nyeregtetőt, a rövidebb oldalakon és a térosztó tengelyében álló oszlopok támasztották alá. A hosszú oldalak gerendaszerkezete a tető szélső szelemenjeit tartotta. Tapasztástöredék e típusnál sem került elő. d) A dunántúli háztípusoktól teljesen eltérő építkezésre eddig csak a kultúra ÉK-i peremterületén lévő aszódi telepről ismerünk előzetes adatokat. Itt került elő ugyanis egyedül olyan kisméretű ház (6-3 méter), amely döngölt agyagpadlóval készült. Az épület favázas oldalait kívül-belül vastagon kitapasztották. Ez a házforma a Lengyeli kultúrától idegen, s a TiszaHerpály-Csőszhalom csoportok, illetve a kelet-magyarországi neolitikum jellemző típusa. Egyéb telepjelenségek. - A különböző méretű lakóépületeken kívül, valamennyi telepen az eltérő méretű, alakú és mélységű gödrök voltak a leggyakoribb jelenségek. Néhány tapasztott, kiégett verem kivételével a gödrök funkcióját igen nehéz meghatározni. Minden bizonnyal az ilyen jelenségek nagy része a folyamatos agyagkitermelés során keletkezett. Ezeknek külön használati szerepe nem lehetett. Betemetésük vagy betemetődésük során ezekbe került a telep szerves és szervetlen hulladékának legnagyobb része. A különböző méretű gödrök másik csoportjánál, ahol a rétegviszonyok lehetővé tettek valamilyen tetőszerkezet nyomainak megfigyelését, határozottan gazdasági épületekről beszélhetünk. Villánykövesden és Zengővárkonyban több féltetővel befedett tároló vagy karámépület gödre figyelhető meg. Ezek rekonstrukciója a gyakran ferde alátámasztású tetőtartó oszlopok nyomai révén készíthető el. A települési forma dunántúli, illetve közép-európai vonásainak tényét, a bemutatott jelenségek és házformák is megerősítik. A kis- és nagyméretű gödörházak, valamint a téglalap alakú, felszínre épült gerendavázas épületek a Lengyeli kultúra és a kelet-magyarországi későneolitikus rokon csoportok között mutatkozó eltéréseket erősítik a települési viszonyok tekintetében. Ez az építkezési mód, s talán a telepek belső szerkezete is ugyancsak a régibb vonaldíszítéses kerámia dunántúli csoportjánál és a középeurópai lineárkerámiás telepeken volt általános. Nagy biztonsággal állíthatjuk tehát, hogy a Lengyeli kultúra népének települési viszonya helyi, tradicionális képet mutat, mely a kultúra további megítéléséhez igen fontos adatnak számít. A kultúra jellegzetes települési formájával összefüggésben az életmódra vonatkozó adatok említése is feltétlenül figyelmet érdemel. A telepekről ismert szerszámkészlet és őrlőkövek mellett, a növényter-