Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban
de mint sírmellékletek is nélkülözhetetlenek voltak. Ezek kis számmal Itália, nagyobb számmal Gallia, Germania - elsősorban a Rajnavidék - műhelyeiből kerültek ki, de akadnak közöttük keleti, feltehetően szíriai készítmények is. A szép számmal ismeretes kisbronzok Itália, nagyobb számmal azonban Gallia és Germania műhelyeiből kerültek ide. A házi felszerelési tárgyak között fontos szerepet játszottak a világítóeszközök, mécsesek, amelyek között az egyszerűtől a domborképekkel díszített anyag-, sőt bronzmécsesekig a legkülönbözőbb típusúak akadtak a sopianae-i háztartásokban. A már említett kapcsolótűk (fibulák) mellett a sírokban aranygyűrűk, fülbevalók, nyakláncok, a legkülönbözőbb anyagokból (bronz, csont, vas, üveg, gagát stb.) készített karperecek fordultak elő. A gyűrűk viselete a férfiaknál is megfigyelhető. Ezek a finomabb munkát igénylő, díszes ékszerek nyugat-pannóniai vagy itáliai műhelyek termékei, de nagy számban akadnak közöttük germániai gyártmányok is. Az egyszerűbb bronzékszereket bizonyára helyi mesterek is gyárthatták. A házakban kevés bútorveret maradt fenn, bútorokról nincsenek adataink. A női sírokban illatszeres üvegcsék, pipere és kozmetikai felszerelések kanálkák, tégelyek, csipeszek - vallanak a kor szépségápolási eszközeiről. A női sírok jellemző mellékletei voltak a különböző méretű és típusú ládikák. A pécsi leletanyagban régóta ismeretes egy domborképekkel díszített, szép ládika. Ennek külsejét bronzlemezek borították, és oldalukon a művész mitológiai jeleneteket örökített meg. A felső képsorból a bal szélső Zeus és Antiope történetét mutat; a be. A mitológia szerint Zeus szatír képében látogatta meg Antiopét, aki tőle ikreket szült. Az alul és felül pontsorral körülvett kép mezőjében Antiope ül, dús redőzetű ruhája le van fejtve róla és csupán egyik lábát takarja. A felső sor második, eléggé megrongált állapotban fennmaradt képmezőjében Zeus és Léda jelenete látható, amint Zeus hattyú képében meglátogatja Lédát. Az első sor harmadik képmezője teljesen elpusztult. Az alsó képsor öt képmezőből áll, amelyekben öt nőalak római városokat személyesít meg. A középső képmezőben Róma istennő két lépcsős emelvényen ül, jobb keze hosszúszárú lándzsára támaszkodik, bal kezében ovális pajzsot tart. Feje fölött a Róma szó olvasható. A Róma istennő jobboldalán álló hosszúruhás, kezében babérkoszorút tartó nőalak Nicomedia, az ellenkező oldalon álló, hasonló nőalak Constantinopolis városát személyesíti meg. A két szélső képmező közül a jobboldaliban - hasonló öltözetben és babérkoszorúval - a pannóniai Siscia, a baloldaliban pedig az afrikai Carthago városát jelképező nőalak áll. A régebbi ábrázolásokon a ládika fedelén még két keskeny képmezőt is láthatunk, amelyek egymással küzdő kentaurokat és oroszlánokat ábrázoltak, és a képek üres közeit szőlőindák és dús szőlőfürtök töltötték ki. A veretek kora a IV. szra határozható meg és valószínűleg valamelyik Délpannóniában virágzó, fejlett bronzmüves műhely, esetleg a fenti városok között szereplő Siscia terméke. A ládika faanyaga vörösfenyő, amely feltehetően Délnyugat-Pannóniából, az Alpok lábaitól került városunkba. Röviden tekintsük át, hogy milyen istenségek nevét őrizték meg a feliratos emlékek Sopianae-ban:
