Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

helyi kocsányos tölgy-, gyertyán-, bükk-, hárs- és nyárfa felhasználására nyertünk bizonyítékot. Ami a város lakosságát illeti, a feliratos kőemlékek két alapréteget őriztek meg számunkra. Az egyik korai sírkövön elrómaiasodott bennszülöttek: Ulpius Perus és felesége, Ulpia Ruca nevét olvashatjuk. Ez a házaspár a II. sz. elején Ulpius Traianus császár iránti hálából és tiszteletből vette fel a római hangzású Ulpius-Ulpia nevet. Valószínűleg Traianus császár részesítette őket római polgárjogban. Az asszony Ruca neve tipikus kelta név. Ez a sírkő a feliratos mező alatt megőrizte számunkra a római államot jelképező anyafarkas és az ikrek ábrázolását. Egy másik korai sírkövön Aelius Messius veteranus neve maradt ránk, akinek felesége: Flavia Ingenua. Ingenua neve szabad születésű nőt jelent, tehát az illető nevében is hangsúlyozta, hogy apja már felszabadult a rabszolgaságból. A város lakosságának egyik rétegét tehát a rómaiak által itt talált és leigázott illir-kelta őslakosság képezte. A város lakosságának másik rétege Észak-Itáliából vagy Nyugat-Pannóniából származik. Két sírkő megőrizte számunkra egy ismert aquileiai kereskedőcsalád tagjainak, a Caeserniusoknak az emlékét. Ez a család az Aquileiát É felé Savariával (Szombathely) összekötő út mentén vándorolhatott fel Szombathelyre, és feltételezzük, hogy tagjai innen származtak el Sopianae-ba is. Az egyik sírkő Caesernia Firmillának és népes családjának állít emléket, akinek férje - Március Lucidianus - esetleg kereskedő lehetett. A család tagjai között két katonát tüntet fel a sírfelirat: az egyik Március Firminianus, akiről nincs megnevezve, hogy melyik csapattestben szolgált, a másik pedig Ulpius Sia Lucius, aki az Aquincumban állomásozó legio II. adiutrix candidatusa volt, ami a hadseregben a századost megelőző tiszti rendfokozatnak felelt meg. Ezek a katonák bizonyára benősültek a gazdag kereskedőcsaládba. A másik sírkő ugyancsak katonaember családja neveit tartotta meg számunkra. Caesernius Martialis egy másik pannóniai ezredben szolgált, amennyiben a Brigetióban (Szőny) állomásozó legio I. adiutrix zászlóvivője volt. Ennek a sírkőnek az az érdekessége, hogy a feleség, Aelia Ata neve ugyancsak azt bizonyítja, hogy ez a katona is bennszülött nővel kötött házasságot, tehát a két réteg összeolvadási folyamata ebben a családban nagyon jól dokumentálható. Észak-itáliai eredetű család lehetett Lucius Scaenius Secundinus és Lucius Scaenius Florentinus is. Ezzel kapcsolatban szeretnénk utalni a Vasason talált koracsászárkori hamvasztásos temető észak-itáliai eredetű tárgyaira. A sopianae-i feliratos emlékek két beneficiarius consularis nevét is megörökítették számunkra. Ezek a beneficiariusok bizonyos területeken a biztonsági szolgálatot ellátó tisztviselők, egy-egy kihelyezett állomás, útelágazásoknál felállított őrség parancsnokai voltak. Pécsett ilyen útmentére kihelyezett, biztosító őrállomás maradványait a Mecsekben, a lapisi vadászháznál tártak fel a harmincas években és az ismert két beneficiarius közül valamelyik, vagy talán mind a kettő ezzel a kihelyezett őrállomással hozható kapcsolatba. Ilyen beneficiarius consularis volt Cicerius Homuncio, aki 240-ben Gordianus császár tiszteletére állított oltárkövet a városban. A másik hasonló