Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra

Személy. Az 1948-ban Pusztai R. által feltárt gödörház, - egy nagyobb kiterjedésű telep részeként, - a Lengyeli kultúra egyik legbiztosabban értékelhető jelensége a Dunántúlon. Szehény. A lelőhelyen végzett kisebb ásatás csupán adatszerűen támasztja alá azt, hogy a kultúra nagy kiterjedésű telepeinek legfontosabb épületei a különböző méretű gödörházak voltak. Pécsvárad-Aranyhegy. A telepen 1939-42 között végzett ásatásokat Dombay J. A feltárt 800 m

2 felületen a Lengyeli kultúra telepjelenségei mellett koravaskori épületek nyomai is előkerültek. Ez a tény és a terület igen erős eróziós pusztulása igen bizonytalanná teszi az értékelést. A település képe itt sem tisztázható, s a kisebb gödrökön túl, csupán a nagyobb gödörrendszerek nyújtanak támpontot a települési viszonyokra. Villánykövesd. Az 1957-ben végzett ásatás két különálló felülete a telep két kicsiny hányadát jelenti. A kibontott gödörházak viszont, - igen jó megfigyelési lehetőségek mellett, - jól értékelhetők. Ezen a telepen a temető helyzete is egyértelműen vizsgálható. A felsorolt telepásatásokon kívül több kisebb ásatási megfigyeléssel is rendelkezünk a Dunántúl területéről. Becsvölgye, Erzsébet, Lengyel, Letenye, Sepse, Szekszárd-Agoston-puszta lelőhelyeken. Ezek azonban csak a települési viszonyok legáltalánosabb jellegzetességeinek megállapításához elegendők. Valamennyi telep felszíni és ásatási adatai alapján egyöntetűen megállapítható, hogy a Lengyeli kultúra népe a vízparti dombvonulatokat választotta települési helyéül. A telepek az esetek nagy többségében igen nagy kitérjedésűek, horizontálisan széthúzva gyakran követik a vízparti dombok vonalát. A felszíni leletekkel rögzített lelőhelyeken több esetben megfigyelhető volt az egymástól elkülönült telepcsoportok foltja (Somogyapáti, Erzsébet, Nagykozár). A telepásatások minden esetben megerősítették azt a megfigyelést, hogy a belső időrendtől eltekintve, egy-egy falu több kisebb települési egységre oszlott. Villánykövesden pl. néhány nagyobb telepfolt körül sok kisebb jelenség volt megfigyelhető. A telepek szerkezetéről, esetleges belső rendezettségéről egyelőre, - a rendelkezésre álló magyarországi adatok alapján, - több nem mondható. A felszíni megfigyelések szerint Zengővárkonyban Dombay J. a házfoltokat hat sorba, utcák szerint rendezte. A sorok 40-60 méter távolságra futottak egymástól. A részleges feltárások azonban ezt nem igazolták, s hasonló megfigyelést sem ismerünk a kultúra elterjedési területén. A felsoroltak viszont mégis elegendők annak megállapítására, hogy határozott, jellegzetes települési formáról beszéljünk, ami a Kárpát-medence neolitikumában sajátos dunántúli specialitás. A kultúra Tisza vidéki rokonainál ismeretlenek ezek a nagy kiterjedésű, foltszerűen alakuló telepek (Tisza, Herpály, Csőszhalom). E települési forma előzményeit a Dunántúlon, a Közép-európai Vonaldíszes Kerámia kultúrájában találjuk meg. Érdemes megemlíteni, hogy a vonaldíszes kerámia és a Lengyeli kultúra több közös lelőhelyét is ismerjük az elterjedési területen. Az érintkezés kérdése az ásatások hiányában ma még problematikus. A déli területeken azonban úgy látszik, - elsősorban épp a közös települési helyek alapján, - hogy a régibb vonaldíszes kerámia és a Len-