Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra
Elterjedése A Lengyeli kultúra törzsterülete a Dunántúl volt, s elhelyezkedését e területen belül már igen jól mutatja a több mint 150 lelőhely. A korábbi elterjedési térképeken csak a dél-dunántúli lelőhelyek egy részét ismerte a kutatás, sőt Patay P. szerint az „igazi Lengyeli kultúrát" csak az ún. Zengővárkonyi csoport képviseli a Dunántúlon. A dunántúli gyűjtemények és a több helyen végzett rendszeres terepbejárások anyagának áttekintése azonban világosan mutatja, hogy a Lengyeli kultúra az egész Dunántúlon megtalálható, a Mezőföld kivételével. A Kisalföld talán már a szlovákiai rokon csoport érdekterületéhez tartozhatott. A lelőhelyek megoszlása, - a kutatás jelenlegi állásától függően, - a Mecsek-hegység DK-i lejtőitől kezdődően, az egész Dunántúl területén egyenletesnek mondható. A dél-alföldi kapcsolatok szempontjából jelentős területnek látszik a Mohács-sziget és a Sió-torkolat vidéke, s e természetes átkelőhelyek folytatásaként, az őskor egyik legfontosabb útvonala a Sió-Sárvíz mente ÉNy-felé. A Balatontól ÉNy-ra eső területek benépesedése a Lengyeli kultúra idején, minden bizonnyal egyrészt ezen az útvonalon, másrészt a Somogyi-dombság felől, a Zala-folyó mentén történhetett. Egy-két bizonytalan szórványos adattól eltekintve a Lengyeli csoport ÉNy-i határvonalát a Marcal-folyó, az ÉszakiBakony és a Vértes-hegység jelenthették. A Mezőföld peremén folyamatosan megtaláljuk a lelőhelyeket egészen a Dunakanyarig, majd a Vág mentén Szlovákiában is. A legújabb kutatási eredmény szerint a Dunától keletre, Aszódon is előkerült a kultúra nagy kiterjedésű telepe és temetője. Ezzel bizonyítottnak látszik a kultúra kiterjedése a Gödöllő-nógrádi dombvidék felé is, ahol ismét közvetlen szomszédságba került az egy idős Tisza-vidéki népekkel. Települési viszonyok A kultúra települési viszonyait, a magas lelőhelyszám ellenére, csupán néhány részlegesen feltárt telep adatai alapján ismerjük. Értékelhető telepásatásokkal a legutóbbi időkig, csak Baranyában rendelkezünk. A kultúra Dunától keletre eső részén az elmúlt években megkezdett aszódi ásatás megfigyelései szolgáltatnak támpontokat. Ezek alapján tehát az alább felsorolt ásatásokra támaszkodhatunk a települési viszonyok legfontosabb, bár korántsem kielégítő bemutatásában: Zengővárkony. A lelőhely feltárására 1936-tól került sor. A temetővel párhuzamosan a nagy kiterjedésű telepen, kisebb kutatások után, 1947-ben volt nagyobb ásatás. Ezt követően 1948-49-ben három különálló nagyobb területen kerültek feltárásra a telep egyes részletei (I— III. ásatási terület). Annak ellenére, hogy e munka során nagy terület lett átvizsgálva, összefüggő képpel mégsem rendelkezünk, amiből a telep szerkezetére, esetleg belső időrendjére következtethetnénk. A feltárás csupán egyes jelenségek értékelésére nyújt lehetőséget.
