Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

is változott a kép, nemcsak az egyes törzsek helyváltoztatása miatt. így, másutt Közép-Európában az i. e. II—I. században, nálunk valamivel később, az i. e. I. - i. u. I. század folyamán az oppidumok, magaslati telepek kialakulásával egyidejűleg nőtt a kézművesek, mesteremberek szerepe. Fazekas központok, kovács-, pénzverő műhelyek alakultak ki, s ezzel egyidejűleg a kereskedelem szerepe is nőtt, nagyarányúbbá válhatott. Számolhatunk esetleg vándorló kézművesekkel is, az arany ékszerek, nagy ötvös tudást igénylő tárgyak készítői központról központra vándorolhattak. Talán ezzel magyarázható sokszor távoli vidékek műhelyeiben készült tárgyak formáinak, díszítő motívumainak összecsengése. A nemzetségi, törzsi szervezet ezekben a késői korszakokban sem bomlott fel, s ezzel magyarázható, hogy a sok kisebb egység nem tudott központi szervezetet - államot - létrehozni a Kárpát-medencében, csak ideigóráig egy-egy erősebb törzsi szövetséget. A törzsi tagozódás nem tűnt el teljesen a római foglalás után sem, a rómaiak a nemzetségi, törzsi egységek figyelembe vételével osztották fel Pannoniát civitasokra. Helyi viszonylatra bontva, hiányos adataink megint csak hézagos kép felvázolását teszik lehetővé. Egy alap-jelleg biztosan megállapítható, nemcsak az általános ismeretek és más területek adatai alapján, hanem a Baranya megyei anyag segítségével: a társadalom vezető rétege mindvégig a katonák, fegyveres harcosok voltak. Ez határozottan megállapítható a sírok anyagából: mind a korai, mind a késői időszakban, az i. e. IV. századtól az i. u. I. századig bezáróan, a fegyveres férfi sírok száma a legnagyobb. Ez jellemzi a nagy létszámú, hosszú használatú temetőket, de a pár sírós temetkező helyeknél vagy a magányos sírok esetében is ez az arány. Közismert, hogy a keltáknál a vezető réteg a harcosokból és a papi rendből, druidákból állt - ahogy ezt Caesar galliai hadjárata során is megállapította. A harcosok és hozzátartozóik, - gazdag női sírok - minden nagyobb temetőben megtalálhatók Közép-Európában. A katonai vezető réteg jelenléte hangsúlyozottabban jut kifejezésre a Baranya megyei anyagban; talán a Balkánhoz közelebb eső fekvése, a görög hadjáratok, majd a scordiscus-római mozgások miatt, a katonák jelentősége állandósult. A társadalom másik vezető rétege, a papság, druidák szerepére nem kapunk választ a Baranya megyei anyagból. Kultuszhelyek, vallással összefüggő leleteink nincsenek - legalábbis feltárásból. A magaslati telepeken biztosan volt „szent terület", szentély. Talán lehetett ilyen Pécs-Jakabhegyen, ahol a késői időszakból egy gombosfülű tálat ismerünk, ezt az edény fajtát a kutatók kultikus szertartásnál használt edénynek tartják. A szomszédos és kulturálisan azonos területen biztosan „szent hely" volt Szárazd és Regöly között a Kapós bozótos, vizes árterülete. Itt telepnyomok nélkül, nagy számú lelet, ékszer került elő: áldozati ajándékként, votivként dobálhatták a „szent helyre" ezeket a tárgyakat. Szintén a közvetlen szomszéd Bátán került elő egy bronz vadkan szobrocska, amely kultuszcselekménnyel, szertartással is összefüggő tárgy lehetett: nyélre erősítve jelvényként, az isten szimbólumaként használhatták. (Természetesen más alkalmazása is elképzelhető, sisakra erősített dísz is lehetett.)