Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

Itáliában készült ie. I. századi bronz serpenyő a véméndi kelta férfisírból A hiány okára a Dél-Dunántúl területén és ezen belül Dunaszekcso anyagában, jelenleg nem tudunk megfelelő választ adni, az eltérés a többi főként az eraviscus területtől, esetleg a más népességgel is magyarázható lehet. Ugyanakkor azonban minden más vonatkozásban, még a rómaikorban ugyanitt továbbélő kelta őslakosság anyagában a szomszéd Tolna, - Regöly -, a távolabbi Fejér megye, a Gellérthegyi anyaggal a rokonság szembetűnő. Pénzverés Dunaszekcsőről származik az a pénzlelet, amely névadója lett a DélDunántúlon forgalomba lévő egyik pénzfajtának: a szakirodalom ezt a típust dunaszekcsői véreteknek nevezi. A pénzlelet nemcsak a telep gazdasági jelentőségét húzza alá, hanem egyben a nagyobb törzsi központok, gazdasági egységek közé sorolja. A pénz használatával a kelták már a IV. század folyamán megismerkedhettek görög hadjárataik során. Önálló pénzverésük azonban csak a II. század közepétől alakult ki. II. Fülöp makedón tetradrachma utánzatát verték, az ún. philippeusokat. Aranyat Közép-Európában csak a boiok használtak, de ők is áttértek az ezüst pénz verésére. A Kárpát-medence területén általában ezüstöt, Erdélyben és a Dél-Dunántúlon, Tolnát is ideszámítva, bronz pénzeket is készítettek. A Dél-Dunántúlon a II. században főként az ezüst veretek voltak használatban, az I. században azonban már a bronz pénzek is megjelentek a forgalomban. A két alaptípus a regölyi és a már említett dunaszekcsői veretek. A regölyi típus, ugyancsak philippeus utánzat, egyik oldalán Zeus fej, a másikon lovas alak. Először ezüstből, két különböző méretben, majd bronzból, szintén két nagyságban verték.