Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

A két, időben az i. e. I. században és a római foglalás idejéig vagy tovább is lakott nagy telep mellett, más településeket is ismerünk a területről. Az egyik települési változat valószínűleg szintén a nagyobb nagyságrendű települések közé tartozott. Abban különbözik az előző két településtől, hogy bár települési folytonosságuk az i. e. I. század végéig vagy még tovább is ugyanúgy nyomonkövethető, de jelentőségük ekkor már nem érte el a két előzőét. Ezeken a hangsúlyos időszak a III—II. századra esik, a LT C1-C2 anyag a legtöbb, s csak egy-egy késői darab jelzi, hogy az élet nem szűnt meg később sem. Idetartozik Pécs-Makárhegy, ahol egy gombosfülű tál jelzi, hogy a telep a késő kelta időben is lakott volt. Ugyancsak I. századi tárgyak jelzik a korábban virágkorát élő lelőhely, Szebény anyagában, hogy ekkor is éltek itt - főként vaseszközök (kettős csavart kés, kampós, egyenes végződésű kések) bizonyítják ezt. Itt említenénk egy másik nagy, magaslati telepet, amelynek fénykora még előbb, a koravaskor időszakára esett, ez Pécs-Jakabhegy. A kelta időszakból csak néhány szórvány darabot ismerünk innen, ezek kivétel nélkül a korszak utolsó periódusából (LT D) az i. e. I. századból valók. Amíg a megkezdett nagyméretű feltárás nem ad bizonyítékot, nem tudunk választ adni, vajon volt-e a közbeeső időben élet a telepen, vagy csak az i. e. I. századtól lakott-e ismét. Jellegénél fogva - magaslati telep -, Pécs viszonylag sűrű lakottsága a kelta időben, inkább az előző feltevést látszik igazolni, de a későbbi I. századi betelepülés is elképzelhető, a pillanatnyi lelctanyag e mellett szól. Kisebb, szabadtéri telepek csoportja, a másik települési forma. Ezek egyrésze az i. e. II. század végétől kezdődően, az I. század folyamán volt lakott. Ide sorolható Pécs-Megyeri rét, Lánycsók-Bácsfa puszta, Majs-Téglagyár. Marok lelőhelyek. Kerámiájuk túlnyomórésze az i. e. I. század használati edényei, hombár edények töredéke, szürke kerámia, grafitos fazekak, egy-egy korábbi (LT C2 korú) tál, edény jelezheti a település kezdetét. Ugyancsak ebbe a nagyságrendbe sorolható, de valamivel későbbi csoport, csak I. századi anyaggal, Bakonya, Hird területén talált telepek. Sajnos, rendszeres feltárás egyik helyen sem történt, legtöbb esetben felszíni gyűjtés útján jutott a gyűjteménybe az anyag. Anyagi kultúra - Edénymüvesség A leletanyag Bóly-Sziebert pusztán és Dunaszekcsőn is szinte teljes egészében kerámia, túlnyomórészt tálak. A szürke, olykor sárga, barnásszinű korongolt kihajló peremű tálak, belsejükben simított, matt sávban egyes vagy kettős hullámvonal díszítéssel - a késő La Tène korszak legáltalánosabb formái közt tarthatók számon. A leginkább ismert Gellérthegy-Tabáni telep anyagában minden változata nagyszámban megtalálható. Hasonló vonalas, simított díszítést