Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

A Szerémséghez sok szál fűzi Baranya területének lakóit, ékszertípusok a síregyüttesek hasonlósága, tehát feltehető, hogy a második település a III. század folyamán valóban délről történhetett. A kelta uralom utolsó szakasza i. e. - i. u. I. század A III. század elején a Balkánról visszatérő csapatok letelepedésétől eltekintve, a III—II. század történeti eseményei a Dunántúl nagy részét kevéssé érintették. A történetírók figyelmét természetszerűen a Balkán eseményei, majd Róma előretörő hatalma kötötte le, a források ezeket a mozgásokat és harcokat rögzítették elsősorban, mindez azonban a DélDunántúl történetét csak közvetve érintette. A scordiscusok a II. század végén még tartották egyeduralmukat a legfontosabb út, a Száva völgy - Észak-Balkán - Itália útvonalán, Makedónia meghódítása után azonban éppen az Itália szempontjából stratégiailag is kulcsfontosságú terület volt az oka a rómaiak előretörésének. A II. század végétől kezdődően, a Makedónia felől történő sorozatos támadások után az I. század elejére a rómaiak megtörték a scordiscus hegemóniát, majd 88-ban L.C. Scipio Asiagenus végleg legyőzte őket. 65-50 körül az időközben komolyan megerősödött dákok is leverték a scordiscusokat. Ezután fokozatosan visszahúzódtak a mai Bánát déli részére. Bár Baranya megye területe nem tartozhatott közvetlen scordiscus területhez de mint ehhez csatlakozó peremvidék, feltétlenül érinthették a szomszédos változások. A megváltozott erőviszonyok az őslakó pannonok újbóli szóhoz jutását és megerősödését eredményezték, legalábbis az írott források ekkor említik először név szerint őket (Polybios töredék :frg. 64=122) s a továbbiakban, az I. századtól ők a Száva völgy vezető hatalma. A Dunántúlon a II. század végén, a kimberek is végigvonultak, (Pos.= Strabon VII. 2-3) de mindez a Dunántúl nyugati részén játszódott le, a DélDunántúl fejlődése ettől zavartalan maradt. Végül az i. e. I. század történeti eseménye a boi törzsek helyváltoztatása 80 körül, amely bár főként az Észak, Északkelet-Dunántúlt érintette, az egyetlen olyan történeti esemény, amely népmozgást idézhet elő közvetve a Dél-Dunántúlon is. A boiok a Morva medencéből Pozsony környékére, a Lajta vidékére és Nyugat-Dunántúlra költöztek. Ekkor mozdították ki a Lajta vidék addigi lakóit, az eraviscus törzset, akik a Duna kanyarba és Északkelet-Pannoniába költöztek. A mai Fejér és Tolna megye területén kialakított törzsi területektől délre a Mecsek hegységig a Hercuniates törzset jelölik a források. A dákok megerősödése és Boirebistas alatti terjeszkedése a Kárpát-medence észak-északnyugati irányában szintén az I. század derekán játszódott le, de ez a Dél-Dunántúlon a scordiscus uralom alól - részben éppen ennek köszönhetően - felszabadult pannon törzseket nem érintette.