Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

század végéig. Ez, különösen a Délkelet-Dunántúl, pl. Baranya, esetében is, nem történhetett simán, az itt lakó, ugyancsak vas fegyvereket használó illyr-pannon őslakosság ismeretében. Bizonyítja ezt - a forrásos anyagon túl - Dunántúl történetének további menete is: az illyr-pannonok teljes eltűnésével a kelták közel négy évszázados ittléte alatt sem számolhatunk. Az őslakosság a kelták sűrűbb betelepülése idején sem tűnt el, s később, különösen a Dél-Dunántúlon, a hozzákapcsolódó Száva menti területeken, a későbbi Pannónia provincia foglalása és első évtizedei idején újból a vezető szerepet ragadták magukhoz. lll-ll. század Hogyan alakult a Dél-Dunántúl története, ezen belül Baranya területének története az első, gyér nyomokkal rögzíthető IV. sz. végi foglalás után. A történeti források egyöntetűen az i. e. III. sz. második évtizedének elejére (280-278) jelzik a nagyméretű kelta inváziót a Balkánon (Pomp.Trogus - Iust.XXIV.6.,Diod.XXII.9.1). A hadjáratok kiinduló helye a Dunántúl lehetett. A források szerint Brennos, Belgios, egy variáns szerint Kerethrios a délre törő, ismét túlnépesedés miatt új hazát kereső kelta csapatok vezérei. A csapatok számadatai is változnak, 150 00050 000 eltéréssel. Mégis ez az invázió, amely több hullámban történt amelynek minden állomását és következményét végigkövetni, messze vinne témánktól - történetileg jobban körvonalazható és eredménye a Dunántúl sűrűbb kelta betelepülése volt. A Delphi szentély 279-ben történt feldulása után Brennos serege, esetleg a többi csapat egyrészének szétszórt töredékeivel együtt visszavonult először a Száva torkolatig (278), ahol letelepedésüktől kezdődik a scordiscus törzs mintegy száz évig tartó egyeduralma. Ami a Dunántúlt illeti, a III. század közepéig mindenesetre ennek a területnek a sűrűbb benépesedése - a visszavonuló kelták letelepedése - itt is megtörtént és hosszabb nyugalmi idő következett. Temetkezés - Anyagi kultúra Baranya megye lelőhelyeinek anyagát vizsgálva, megszaporodik a IIIII. század idejéből való temetkezések száma. A leletanyag ugyanis változatlanul sírokból származik: nagyobb létszámú temetőként meghatározható nagy mennyiségű szórvány anyag (Pécs-Köztemető, Pécs-Vasas, PécsMakárhegy, itt esetleg telep is, Szebény, Görcsöny), illetve néhány vagy egy sírós többé-kevésbé hiteles feltárás (Gerényes 3 sír, KővágószőllősDelta út 3 sír, Kővágószőllős-Vízesés 1 sír, Sásd 1 sír (?), Siklósnagyfalu 1 sír) ismert a megye területéről. A nagy temetők egyrésze, főként a pécsi lelőhelyek közül, a III. század elejétől kezdve folyamatosan, a II. században, sőt az I. század elején is