Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Űjkőkor

jellemző, elsősorban a gömb testű edényeken. A báránya: leletek jórészt ezt az időszakot képviselik. A következő fázist a vonaldíszítés egy sajátos variánsa alapján különböztetjük meg. A vonaldíszítés itt kerek kottafejes mintákkal kombináltan jelentkezik. A baranyai területeken, egyelőre leletanyag és hiteles ásatás hiányában még nem tudjuk nyomon követni az egyes fejlődési fokozatokat. A

7 mindenképpen bizonyosnak látszik, hogy ie. 2800 táján a kultúra élecében, újabb délről jövő népmozgások hatására erősebb változások következtek be, jelezve az őslakók és az újonnan jövők összeötvöződéséből egy új kultúra kialakulását a DK-dunántúli területeken (Bicske-Sopot kultúra). A KÖRÖS KULTÚRA LELŐHELYEI BARANYA MEGYÉBEN 1. Dunaszekcső — Duna-part 2. Lánycsók — Bácsfapuszta 3. Lánycsók — Égettmalom A DUNÁNTÚLI VONALDÍSZES KERÁMIA NÉPÉNEK BARANYAI LELŐHELYEI: 4. Bakonya — Felső Kisbakonya 5. Boldog asszony ta — Margitta puszta 6. Egyházaskozár 7. Mágocs — Hundsberg 8. Mohács — Vízmű 9. Pécs — Erzsébet telep (Keleti-telep) 10. Pécs — Makárhegy—Makáralja 11. Pécs — Megyeri rét 12. Pécs — Szabolcs 13. Pécs — Szabolcs—Középhegy dűlő 14. Pécs —' Vasas—Szabolcsi-táró külfejtés 15. Somberek — Ruzsák malom 16. Somogyapáti 17. Somogyuiszló — Bodonya 18. Szava — vasúti megálló 19. Szederkény 20. Szentlőrinc — Téglagyár—Strandfürdő 21. Turbék 22. Turony — Hosszúföldek—Kosaras