Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Korai vaskor

Őzalakú bronzcsüngő Szebényből Háromszájú díszedény (Baranya megye) Az ékszereken kívül továbbra is bronzból készítették a lószerszámvereteket és a lószerszámhoz tartozó szíjelosztó gombokat, melyeket a Kárpátmedence lakossága már korábban, az Urnamezős kultúra idején is gyártott, ugyancsak bronzból. A Jakab-hegyi temetkezésekben nagy számban találunk vasból készült tárgyakat is, ami új jelenség a korábbi időszakhoz képest. A régészeti kutatás a vasművesség eredetét Kisázsia (Anatólia) és a Kaukázus területén, a hettiták körében keresi; innét terjedhetett el a vas ismerete Európában. A vasgyártás átvételének két útvonalát tételezi fel a kutatás: az egyik útvonal Anatóliából észak felé a Kaukázuson át és az erdős-sztyeppés övezeten (Dnyeper-vidéken) keresztül a mai Lengyelország és Morvaország területéig vezetett, a másik pedig az Égeikumon át a Földközi-tenger medencéjében haladt nyugat felé és a Közép-Duna-medencébe innét, szárazföldi úton tovább. Azt, hogy a Jakab-hegy és a Délkelet-Dunántúl lakosságához melyik irányból jutott el a vas ismerete, egyelőre nem tudjuk. Csak az bizonyos, hogy a vándorkereskedők révén elég nagyszámú vastárgyhoz jutottak, s néhány, itt talált fegyver formája alapján elképzelhető, hogy a vasgyártás technológiáját is megismerték. Egyszerű, ívelthátú vaskések, vastűk, vas lándzsahegy és harci balta kerültek általában elő a sírokból. Az itt talált vasgyöngyök és vasberakással díszített bronztűk azt bizonyítják, hogy a kora vaskor kezdetén még ritka és drága fémnek számított a vas. Nemcsak a vas megismerése tanúskodik a Dél-Dunántúl koravaskori lakosságának távoli vidékekkel való kapcsolatairól, hanem az 1. tumulusban talált bronzmarkolatos vastőr és bronzzabla is. Mindkét lelet a régé-