Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor
Történeti összefoglaló A korszak elején újabb, Ny-ról érkező Halomsiros nép hullám letelepedésével kialakultak a Dunántúlon a késő Halomsiros kultúra különböző „tájegységei", csoportjai. Területük földrajzi körülhatárolása, relatív és abszolút időrendi helyzetük, egymáshoz való viszonyuk ma még korántsincs olyan mértékig feldolgozva, mint a Kárpát-medence K-i felének azonos korú története. Baranya megye néhány lelőhelye lehetőséget ad bizonyos következtetésekre. A legkorábban, még a középső bronzkor folyamán betelepült SiklósTéglagyári telepen a korai Halomsiros időszakot a második hullám, a Ny-ról érkező népcsoport, késő Halomsiros anyaga követte. A Pécsvárad-Aranyhegyi telep úgy tűnik, szintén azok közé a lelőhelyek közé tartozik, amelyeket még az első Halomsiros hullám érkezésekor szálltak meg és egészen a későbronzkor, HA2 időszakig folyamatosan lakták. A Pécs-Aranyhegyen feltárt telep egyrészt a késő Halomsiros kultúra utolsó szakaszába tartozó Balaton felvidéki (Csabrendek, Csobánc, Szigliget) és Tolna megyei (Lengyel, Sármellék-repülőtér) csoporttal azonos korú, másrészt - a feltehetően hozzátartozó, községbeli urnasírral együtt - sok rokon vonást mutat a késő Halomsiros és az Urnasíros kultúra idejében élő alföldi Csorvai-csoport formáival. A Mohács-Cselepatak mellett talált lelőhely azok közé a telepek közé tartozik, ahol a késő Halomsiros és a régibb Urnamezős kultúra jellegzetes kerámia művessége egyaránt megtalálható. Ahogy már korábban is megállapították, a telep edényei között vannak olyan formák, amelyek csak a késő Halomsiros kultúra edényei között találhatók (pl. a behúzott peremű, bütyökkel díszített tál, a ferdén vágott peremképzés). Viszont előfordulnak későbbi, a dél-németországi régibb Urnamezős kultúrával egyidős darabok (fekete, fényesfelületű tál, vállán vízszintes árkolással, kis bütyökkel). Anyagában emellett rokon vonások fedezhetők fel a szűkebb, dél-dunántúli hasonló korú telepek fazekasságával, mint pl. Lengyel, Szálacska edényeivel. Fekvése következtében a Duna menti fontos átkelőhelyek egyike, nem véletlen tehát, hogy a Duna másik, keleti oldalán is található hasonló kerámia. Kapcsolata így természetszerűleg a Csorv ai-csoporttal igen szoros. A Majs-Mer se dűlő telep használatának ideje az igen gazdag, nagyszámú edény töredék alapján, a késő Halomsiros kultúra időszakában kezdődött. Az anyag legnagyobb része nagyméretű, kihajló, síkozott peremű edény töredéke, fazekak, behajló peremű tálak - késő Halomsiros díszítő jelleggel. A telep virágkora tehát a R BD periódusra esett. Néhány darabot, egy függőleges árkolással díszített edénytöredéket és egy kiöntős, stilizált madáralakú edényt, már az Urnamezős kultúra edényei közé is sorolhatunk. Mindez a fentiek ismeretében nem meglepő, a Halomsiros kultúra utolsó szakasza és a HAj időszak első Urnamezős
