Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor

Anyagi kultúra Edény müvesség A fazekas mesterség néhány jellegzetes díszítő eleme alakult ki a késő Halomsiros időszakban, amelyet a régi Urnamezős kultúra edényein is alkalmaznak, és néhányat közülük némi módosulással használnak majd a fiatalabb urnamezős kultúra edénydíszítéseinél is. Az edények, urnák, tálak - peremét nem ívben, lágyan, hanem kis törésekkel formálta kihajlóvá vagy húzta befelé a formának megfelelően, készítője. (Ezt nevezi a régészeti szaknyelv „síkozott" vagy „facettált" perem-, váll-kiképzésnek). Az edények külső oldalát gyakran térde, vagy vízszintes árkolás díszíti, ebben az időben széles közökkel és alig látható kiszögelésekkel készült ez a fajta díszítés. Az edények oldalán, vállán gyakran kis, alig kidomborodó bütyökdísz van. Ezek a finomabb edények jellemző díszei, formái. Anyaguk fekete, sárga, ritkábban vörösszínű agyag, mindig jól kiégetett, vékonyfalúak, felületük fényes. Jellegzetesen késő Halomsiros kultúrába tartozó edényforma a kihajló, tölcséresnyakú edény, alacsony hassal, kettős, vagy egyes kis kerek fül változattal, a Dunántúlon Magyaralmásról, Baranyában Pécsvár ad-Aranyhegy, Majs-Merse dűlő és a Siklós-Téglagyári telep fiatalabb anyagából ismert. Kétfülű urna (korai urnamezős kultúra)