Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Koszideri időszak

Kerámiaművesség A csoport tárgyi emlékeinek legjelentősebb része az elsősorban temetőkből származó kerámia. Az előforduló típusok tipológiai rendezését leginkább a kelebiai és szeremlei temetőkre és a siklósi telep anyagára lehet építeni. A kerámiaművesség általánosan szoros összefüggést mutat a mészbetétes edények népe észak-dunántúli csoportjának edényformáival és jellegzetes díszítéstechnikájával. Különösen szembetűnő, hogy legnagyobb számban az Esztergom-vidéki lokális csoport típusaival mutatható ki a legközvetlenebb rokonság. Fontosabb és gyakori forma a tölcséres nyakú, kettőskónusú vagy gömbtestű urna, a tölcséres nyakú tál, az egyszerűbb fordított csonkakúpos testű tál, a tölcséres nyakú, hordótestú csupor és több variánsban az egyfülű, hengeres vagy tölcséres nyakú bögre. Ezek a típusok többnyire igen gazdagon mészbetétes díszítésűek. Az észak-dunántúli és szeremlei mészbetétes díszítés eltérésében mutatkozik meg legjobban a két csoport sajátos, helyi jellegzetessége. A szeremlei díszítőmotívumok között gyakori a finom girlandminta és a koncentrikus körmotívum. A díszítés a szeremlei edényeken mindig sokkal gazdagabb, mint a dunántúli csoportoknál, gyakran az egész edénytestet elborítja, szinte barokkosán túlburjánzó. A durvább házikerámia formái, - a siklósi telep tanúsága szerint, - általában megegyeznek a mészbetétes díszű típusokkal. Ezek anyaga többnyire vastagabb, a fazekak, csuprok hordóalakú teste, függőlegesen karcolt vonal vagy hálódísszel borított. A szeremlei leletanyagban igen kevés azon formák száma, melyek vatyai típusokkal hozhatók kapcsolatba. Leggyakrabban az ívelt nyakú gömbtestű bögre, illetve a jellegzetesen vatyai ún. svédsisak alakú tál fordul elő az együttesekben. Fémművesség A szeremlei csoport önálló bronzművességére egyelőre nincsenek bizonyítékaink. Éppen a koszideri időszakhoz köthető időrend, az e korban kialakult és általánosan elterjedt sajátos bronzművesség, azt látszik erősíteni, hogy a csoport népe ennek az iparnak jellegzetes produktumait használhatta. Közvetlen használat bizonyítható, a Siklóson előkerült nyélcsöves csákány típusára. A sükösdi telep anyagában egy koszideri típusú félholdas csüngő öntőmintája került elő, utalva a helyi készítés meglétére is. A Dráva jobbpartján előkerült lovasi és vukovári bronz kincsleletek ugyancsak a koszideri fémművesség általános ismeretét bizonyítják a szeremlei csoport területén.