Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Koszideri időszak

Időrend A területileg önálló szeremlei csoport időrendi helyzetét több oldalról is bizonyítani lehet: 1. Jól meghatározható az észak-dunántúli mészbetétes kerámiás csoport Dk-i menekülésének időpontja, illetve ezen leletek feltűnése a vatyai törzsterületen, majd a Sió-vidékén. 2. A kialakult szeremlei csoport leleteinek előfordulása a vatyai kultúra legfiatalabb, rákospalotai fázisú lelőhelyein, telepeken és temetőkben egyaránt (Dunapentele-Kosziderpadlás, Baracs, Igar, Csongrád-Felgyő, Hajós). 3. A Szeremle csoport kialakulása átrendezte a mészbetétes edények népe dél-dunántúli csoportjának törzsterületét is, kiszorítva a lakosságot, elsősorban a Sió jobbpartjáról (Harcz, Kölesd, Medina). Valószínűleg ezzel az eseménnyel hozható összefüggésbe a Sió-menti bronzkincsek földbekerülése is (Tolnanémedi, Mosdós-Pusztasárkánytó). 4. A kelebiai temető elemzése időrendi támpontot nyújt a késővatyaiszeremlei érintkezésre és arra, hogy a Szeremle csoport időben követte ezen a területen a szőregi csoport nyugatra húzódott részének időszakát is. A Szeremle csoport önálló életének végét, ugyancsak pontosan meghatározhatjuk. A Dél-Dunántúlon és a Duna-Tisza közén ismert Halomsiros lelőhelyek (a Reinecke BB2 időszakban) teljes területi fedésben vannak a szeremlei és a késővatyai törzsterülettel. Éppen a halomsiros kultúra által menekülésre kényszerített lakosság egy kisebb része a Duna mentén délebbre költözött. A siklósi telep anyagában előkerült halomsiros leletek bizonyítják ezt. A Lovason és Vukováron talált koszideri típusú kincsleletek földbekerülése ugyancsak a Szeremle csoport önálló életének megszűnését jelezheti. A felsorolt adatok alapján a Szeremle csoport életének időhatárait a Reinecke B. B 1 második felétől a B. B 2 elejéig terjedő koszideri időszakra határozhatjuk meg. Temetkezési szokás Annak ellenére, hogy a csoport leletanyagát, elsősorban kerámiatípusait, sírleletekből ismerjük, hitelesen feltárt temetőrészeket csak Szeremléről és Kelebiáról közölt a kutatás. A temetkezés rítusa kizárólagosan a hamvasztás volt. Ez megegyezik a dunántúli mészbetétes edények népénél általános szokással. Biztos adatokkal rendelkezünk az urnás-hamvasztásos variánsra mindkét ismert lelőhelyen, míg a szórthamvasztásos ritus csak valószínűsíthető Kelebián. Az ásatások hiányos dokumentációi miatt a sírok leírásával, a temetkezés részletesebb elemzésével, sajnos nem tudunk a temetőkről közelebbit mondani. Az valószínűnek látszik, hogy a temetők nem lehettek túl nagy létszámúak, a csoportos temetőszerkezet is csak valószínűsíthető Kelebián.