Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

A jura rétegek csak a Völgység DK-i részén találhatók. A gránitháton (Györe) csak vékony alsó-jura rétegek fekszenek. Feltehető azonban, hogy a Völgység Ny-i része is üledékképződés színtere volt, amely azonban egy későbbi időszakban (alsó-kréta) elpusztult. A kréta időszakban változatos felszínfejlődés rögzíthető viszonylag nagy pontossággal. A rétegtani adatok alapján úgy tűnik, hogy a Szászvár—Mekényes vonalán húzódó szerkezeti rendszer feléledt. Tőle Ny-ra emelkedés, K-re süllyedés történt. Ennek következtében a gránitháton ma nincs jura, a Völgység DK-i térségében azonban általánosan kimutatható. Ugyanakkor azonban az emelkedéssel kapcsolatos alsó-kréta fonolit vulkánosság is lejátszódott a térségben (Szalatnak). A m/'océnban a térbeli szerkezeti mozgásoknak csaknem az ellenkezője volt a jellemző. A Völgység Ny-i része alatt található mélyszerkezeti árok miocén rétegekkel vastagon kitöltött (Liget), ugyanakkor azonban a gránithát és a Völgység DK-i részén réteghiány van. Ebből következik, hogy a Völgység K-i részein a miocénban lepusztulás, míg a Hábi-csatornától Ny-ra akkumulálódás folyt. Feltehető, hogy ez a folyamat a miocén végén és a pliocénban is jellemző volt. A ploicénbeW alsó-pannon rétegei ugyanis csak Liget térségében, tehát a Völgység Ny-i részében mutathatók ki. A K-i területeken nyilvánvalóan denudáció volt. A felső-pannonban a rétegtani bizonyítékok szerint az egész terület egységesen sülylyedésnek indult. Ennek következtében a pleisztocén lösz alatt a felső-pannon rétegek mindenütt megtalálhatók. Korábbi kutatások szerint (Ádám L. 1969) a Völgység Ny-i pereme süllyedt a legkevésbé, mert a felső-pannon rétegek itt a legvékonyabbak. A legintenzívebben a DK-i térség süllyedt, amelyet a legvastagabb felső-pannon rétegek igazolnak. A p/e/sztocénban indult meg a domborzat mai kivésődése. Ekkor kezdődött meg a Völgységnek három mikroalkörzetre darabolódása. — Az ópleisztocénban a terület szerkezetileg feltehetően még egységes. Rétegtani adatok felszínfejlődési kiértékelése azt látszik igazolni, hogy a területre a Mecsekhegységből érkező kisebb és nagyobb (ős-Völgységi-patak) vízfolyások által épített hordalékkúp települt. A pleisztocén kezdetét jelző vörös-agyagban ugyanis több helyen kavicsok találhatók (Ádám L. 1969), amelyek feltehetően a Mecsek-hegységből származnak. A vizek további folyásiránya egyelőre ismeretlen. Feltehetően a süllyedő periódusa kezdetén lévő Felső-Kapos—Kalocsai árokba torkolltak. — A középső-pleisztocénban kezdődik a szerkezeti feldarabolódás. Rétegtani adatok igazolják, hogy a Völgység DK-i térsége erősen süllyedt. Aparhant, Bonyhád, Nagymányok térségében ugyanis igen vastag középső-pleisztocén folyóvízi homok található (Ádám L. 1969). A völgymorfológiai vizsgálataink viszont igazolták, hogy a Völgység Ny-i és E-i peremén lévő ún. völgykezdeményekben már minden kétséget kizáróan megtalálhatók a középső-pleisztocén völgyvállak. Ebből következően a Ny-i és E-i perem vízfolyásainak egy része D-i, DK-i irányban folyt a süllyedékterületbe. így tehát a lefolyás ellentétes irányúvá vált. A medenceterületet pedig nemcsak a Völgységből, hanem a Mecsek-hegységből érkező vízfolyások töltötték fel hordalékukkal. — Az újpleisztocénban emelkedik a felszín a legintenzívebben, és ebben az időszakban különül el az É-i, a Ny-i és DK-i rész legélesebben egymástól. Az emelkedés ütemében természetesen lényeges különbségek vannak. Leggyengébben a DK-i rész emel-