Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)
tak az általános denudálódás következtében elvesztették sík felszínüket, és ennek következtében lépcsőzetességük is elmosódott. Az egész pleisztocén folyamán az általános kivésődéssel kapcsolatosan még számos denudációs folyamat vett részt a mai domborzat kialakításában. Az ezek eredményeként kialakult formák regisztrálására azonban csak az óholocénban és az újholocénban nyílik lehetőség. A csuszamlásoknak határozott elterjedése tapasztalható a Zselicben. A terepi vizsgálatok eredményeként úgy tűnik, hogy nem mindenütt található meg a magasra kiemelt területeken. Legáltalánosabb elterjedése Sásd távolabbi Ny-i térségében és a Zselic E-i lefolyású területén van. Kialakulása természetesen a pannon agyaghoz kötött. Két típusát sikerült a morfológiai elemzéseknek kimutatni. Az egyik feltehetően az óholocén nedves-hűvös atlanti klímakilengésének idején képződött, hatalmas méretű mozgás eredményeként. A másik, amely mai klimatikus viszonyaink között képződik, már sokkal kisebb méreteket ölt, hiszen a klíma kevésbé nedves, illetve hűvös. Ez utóbbinak általánosabb az elterjedése, mint az idősebbnek, amely inkább a Zselic É-i területén található. A nagyobb völgyek kisebb jelentőségű képződményei a deráziós völgyek. Hatalmas tömegben tarkítják a felszínt, különösen a dombság É-i területein. A löszön képződött formáknak szintén határozott térbeli elterjedésük van. Mindössze két forma ismerhető fel a dombvidéken. Az egyik a löszplató az ÉK-i térségben, ahol ennek kialakulására szerkezeti folyamatok adtak lehetőséget. A rendkívül gyenge újpleisztocén emelkedés miatt nem történt komolyabb mértékű feldarabolódás, és így a lösz néhol 10—12 m vastagságban is megtalálható eddigi ismereteink szerint két fosszilis talajszinttel tagolva. A löszmélyutak csak a dombvidék peremén, a D-re billent rögök oldalában találhatók meg igazán tipikus formában. Másik változatuk — a vályogos lösszerű képződményben — a terület belsőbb részein, a völgyperemi térségekben fordulnak elő, ahol a lepusztult, pannon elegyes agyagban találhatók. Mindkét esetben elsősorban antropogén hatásra fejlődnek. //. 1. 5. Mecsek—Villányi-hg. közötti dombvidék Általános jellemzés Ez a geomorfológiai körzet nem különül el élesen minden égtáji irányban. Észak felé viszonylag éles a morfológiai határ, amennyiben a Pécsi-félmedence, a Mecsek-hegység és a Geresdi-dombvidék képezi a szomszédságot. Keleten a genetikus elkülönülés jól rögzíthető, de morfológiailag kevésbé szembetűnő. Itt ugyanis a Duna-völgy felé fokozatos az átmenet a Karasicától K-re. D-i irányban csak részben éles a határ. A DNy-i részeken a Villányi-hegység északi lejtője határozott válaszvonalként jelentkezik. Nyugaton a határ szintén éles, amennyiben ez a Pécsi-víz szerkezetileg előrejelzett völgyével jelölhető. A fent vázolt terület tehát nem azonos a korábbi körzetbeosztással (Pécsi M.— SomogyiS. 1967). Három mikrokörzet, a Pécsi-síkság, a Villányi-hegység és a Geresdi-