Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)
Az újpleisztocén emelkedéssel kapcsolatosan igazolni lehet a rendkívül erős lejtőlepusztulást. A hegység, pontosabban a Harsányi-hegy D-i előterében fúrások tárják fel a lösz feküjében és a pannon fedőjében települő durva mezozoós görgetegekből épült rétegsort (11. ábra) (Lovász Gy. 1964). Ez tulajdonképpen eltemetett hegylábi törmelékkúpként értelmezhető. Ez a képződmény feltehetően a hegység D-i lábánál regionális kiterjedésű lehet. Az E-i lejtők alatt a Pogányi-víz egész pleisztocénben tartott lineáris eróziója hordta el. A lepusztított anyag immár harmadlagos településben feltehetően részt vesz a Karasica Beremend alatti (lllocska) eltemetett hordalékkúpjának építésében (Lovász Gy. 1964). A pleisztocén emelkedés kapcsán megindult a szakaszos karsztosodás is. A pusztuló betemetett karsztformákban Kretzói M. (1953) gazdag faunát talált, amelyet kronológia feltárására is alkalmasnak talált. Az újpleisztocéntól kezdve vett részt a hegység emelkedésében a csarnótai töréstől Ny-ra fekvő terület. Az emelkedést azonban erőteljes D-i billenés is követhette. Az újpleisztocénban képződött lösz ezeket a gyengén kiemelt felszíneket ma csaknem teljesen elfedi. Az óholocén—újholocén időszak fejlődésmenetére leginkább az emelkedés a jellemző. Ennek hatására alakul ki a hegység E-i peremén a jellegzetes aszimmetrikus völgy rácsos törésen (Palkonyai-víz). A különben vízrajzi szempontból nem jelentős 11. ábra: Eltemetett pleisztocén törmelékkúp geológiai szelvénye Nagyharsány térségében 1. lösz, •— 2. hegységi törmelék, — 3. mészköves rétegek.