Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

10. ábra: Az Orfűi- és Melegmányi-karszt dolináinak térbeli rendje 1. dolinasorok iránya, — 2. felszíni vízválasztó A horizontális elrendeződés újabb törvényszerűsége az, hogy sok nagyméretű dolina nem tartozik egyetlen sorba sem. Lényeges morfológiai különbség az Abaligeti-karszttal szemben, hogy a nagyméretű dolináknak és a kicsiny rogyásoknak nincs különálló területi elrendeződésük, térben vegyesen települnek. A terület legnagyobb karsztos ürege az orfűi Vízfő-forrás barlangja. Az eddigi kutatások igazolják, hogy a forrás mögött nagykiterjedésű üregrendszernek kell lenni, amely még idegenforgalmi célokra is alkalmas lehet. Egyelőre azonban szifonok zárják le a feltárás útját (Voss ß. 1961, 1964). A forma nagyjából szerkezeti vonal mentén alakult ki, mint forrásbarlang. A Cigány-hegy térségében két zsomboly is ismert, amelyek 4—5 m mélyek és 9 m hosszúak (Vértes L. 1952). Morfológiai érdekessége az egyiknek az, hogy Ny—K-i hasadékok mentén oldódott ki. A Száraz-kút térségében néhány zsomboly is található. Karszthidrológiai jelentősége van azoknak a Szárazkút környéki víznyelőknek, amelyek még mindig aktívan fejlődő barlangok. Mindenekelőtt 6—11 m mélyek és Kevi L. (1955) megfigyelései szerint nagymennyiségű vizet képesek elnyelni. Morfológiai szempontból arra lehet tehát következtetni, hogy a mélyben jól fejlett járatok vannak. E térség zsombolyai és víznyelői egyaránt követik annak a völgynek E—D-i irányát, amelyben képződtek. A Mélyvölgy—Melegmányi-karszt az eddig jellemzettek közül a legjellegtelenebb terület. Ebben mind a geológiai, mind a morfológiai tényezők szerepet játszanak. A te5 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 65