Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

A hegység nagyobb vö'gye«ben sok helyen találunk holocén hordalékkúpokat egy-egy betorkolló kisebb mellékvölgy kapujában. Minden mellékvölgy torkolatában azonban nincs hordalékkúp, mert kialakulása a völgy hosszának, illetve végső soron vízgyűjtő területének függvénye. A viszonylag hosszabb, ezért bővizűbb mellékvölgyekben már van elegendő vízmennyiség, hogy a torrens vizek üledékét a befogadó völgyben tovább vigye. így ebben az esetben nem épült hordalékkúp. A kisebb völgyben, ahol ez hiányzik, minden esetben megtaláljuk a kicsiny hordalékkúpot. Törmelékkúpok csak a hegység D-i lejtőin találhatók. Ma ismert példányait szintén Erdősi F. (1968) ismerte fel. Ezek Pécs mai belterületén fekszenek. Ebben a térségben ugyanis kicsiny szerkezeti vonalak mentén a hosszú és mészkőből épült lejtőben kicsiny völgyek keletkeztek, igen meredek esésvonallal. A törmelékkúpok keletkezésének elsősorban szerkezeti, klimatikus és antropogén okai vannak. A keletkezett törések valószínűleg igen fiatalok, óholocének. Az óholocénbeli szárazabb, gyérebb növénytakarójú klímakilengések pedig nyilvánvalóan nagymértékben elősegítették kialakulásukat, illetve fejlődésüket. Ennél idősebb képződményeknek a lejtőn elfoglalt helyzetük miatt sem tarthatjuk őket, mert a kúpok a félmedence felszíne felett „függnek" a lejtőn. Megfelelő időtényező hiányában tehát még nem tudtak a félmedence talpáig lenyúlni. Kőzetmorfológia a) Lösz for mák A hegység területén platólösz, deluviáiis lösz és vályogos lösz (glaciális vályog) található, mint speciális löszgenetikai típus. Ezeknek a lösszerű képződményeknek egyik lepusztulási formája az elsősorban antropogén és csak másodsorban természetes folyamatok hatására keletkezett löszmélyút. Klasszikus formájukban sehol sem találhatók, mert nincs meg a szükséges kőzetvastagság. Azonkívül, ha fejlődése során megfelelő mélységet elért a forma, akkor az utat használaton kívüi helyezték és ezzel megindult eróziós árokká fejlődése. A löszmélyutaknak egyik legáltalánosabb formája az alig 2—3 m vastag löszben, illetve lösszerű üledékben alakult ki. Ilyenkor a formaképződ ás elérte a fekü homokkövet, vagy mészkövet, és tulajdonképpen löszmélyútszerű formává alakult, ahol a meredek falak löszből, illetve felső részük rendszerint lösszerű képződményből áll, de talpazatuk szilárd kőzet. Ez a típus a magasabb, meredekebb heg/oldalakon található, ahol a mészkövet, vagy egyéb kőzetet vékony lösszerű képződmény fedi. A lejtők általános lösszel való fedettségének megfelelően a két forma között törvényszerű térbeli összefüggés, illetve kapcsolat van. A hegység mezőgazdaságilag művelt peremterületein különösen számos eróziós árok található. A lejtőn elfoglalt helyzetük törvényszerűen meghatározott. A lejtők túlnyomó részében ugyanis a völgyi glacisok, illetve vöigyváliak egész rendszere található, és ezekhez a formákhoz társulnak. Ezek metszik a vállak peremi és plató részeit. Végeredményben tehát ezek az eróziós árkok a meredek felszínbe hátravágódnak és kicsiny törmelékkúpjukat az alattuk fekvő lépcső viszonylag sík felszínére terítik. A két forma érdekes kapcsolatában a mikrotérben a lejtőviszonyok hatására alapjaiban változó folyóvízi tevékenység felszínformáló tevékenysége nyilvánul meg.