Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

NY K 6. ábra: Fluviatilis—akkumulációs völgyvállak geológiai szelvénye a Mecsekben 1. homokos kavics, — 2. iszapos kavics, — 3. pannon homok — Az ötödik és egyben az utolsó változat jelenlegi ismereteink szerint minden esetben laza pannon homokba vésődött, és erre több méter vastag fluviatilis üledék települ (6. ábra). A fent vázolt öt típus meghatározott magassági fekvéshez kötött. A szilárd és a laza pannon kőzetbe vésődött formák minden esetben magasan fekvő, míg a negyedik—ötödik típus laza, idősebb völgyi kitöltésbe vésődött, kizárólag alacsony fekvésű térszíni lépcső jellemzője. Terminológiai meghatározás tekintetében külön kell választani a szilárd és laza kőzetbe vésődött félsíkokat. A szilárd kőzetbe vésődött és csak lösszerű lejtő-üledékekkel fedett formák végeredményben egy ma már elpusztult völgytalpi felszínhez igazodó völgyperemi félsíkokként értelmezhetők, azaz a legújabb terminológia szerint völgyi-pedimentek (Pécsi M.—Szilárd J. 1969). Ezeknek a szilárd kőzetbe vésődött völgyi-pedimentnek van egy genetikai alváltozata, amikor a forma völgytalpközeli részét elenyésző vastagságban és valószínűleg igen keskeny térbeli csíkban a hajdani völgytalp peremén felhalmozódott részben folyóvízi hordalék takarja. Az idősebb lépcsős félsíkoknak van egy másik típusa is, amely laza kőzetbe vésődött. Ezeknek a völgyi formáknak kialakulásmenete hasonlít az akkumulációs képződményeket nem tartalmazó hegylábi félsíkok kialakulásához. A genetikai hasonlóság mindössze abban van, hogy a félsíkká képződés egyik tényezője a völgy felé hajló lejtő általános denudációja. A másik tényező azonban a már említett közvetlen közelben levő és süllyedő tendenciájú völgytalpi eróziós folyamat. Ez a süllyedő tendencia időnként intenzívvé válhat. Keletkezésében tehát döntő a formakialakulás bizonyos időszakában szerkezeti emelkedés vagy klímakilengés hatására bekövetkező gyors völgytalpi eróziós folyamat, amely a lépcsős félsík kialakulásához vezet. A megújuló erózió bizonyítékát e formák völgytalp felőli meredek peremében látjuk. Más genetikai kategóriába kell sorolnunk a fiatalabb pleisztocén lepusztulásformákat, amelyek, mint korábban bemutattuk, egy vastag iszapos, agyagos, főleg a közvetlen közeli lejtőkről származó völgykitöltés anyagába vésődtek be. Ezek már egy lényegesen keskenyebb talpú völgyrendszerben alakultak ki, mint az idősebbek. Erre a meggyőző példákat a Bükkösdi-völgy fiatal pleisztocén szintjeinek tanul-