Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

tonban geológiai módszerrel kimutatható denudációnak. A gyakori fáciesváitozás határozottan igazolja a szerkezeti mozgások jelenlétét, amelyek epirogenetikus jellegűek. Ezért törések keletkezését, illetve felújulását nem indokolt feltételezni. A helvét tengeri és a hozzá teljesen hasonló torton rétegek térbeli és magasságbeli elterjedéséből azonban joggal következtethetünk az epirogenetikus jellegű mozgások emelkedő jellegére. Az említett felső-helvéti tengeri és torton partközeli, illetve tengeri rétegek övszerűen veszik körül a Ny-i és K-i hegységrész morfológiai magját, és mindenütt a helvét szárazföldi-édesvízi rétegei mögött helyezkednek el. Legmagasabb elterjedésük a 300 m tszf magasságot alig éri el. A rétegek fenti elhelyezkedése alapján joggal feltételezhető a hegység lassú emelkedése, és ezen keresztül a szárazföldi helvét rétegekkel fedett felszín pusztulásának kezdete. A kismértékű pusztulást dokumentálja a torton rétegekben található, nem domináns jellegű konglomerátum. Geológiai adatok igazolni látszanak, hogy a hegység E-i előtere ebből a lassú emelkedésből kimaradt, mert ott a lithothamniumos mészkő nagyobb arányban részesül a változatos összletben. A hegység a torton időben tehát sziget volt. Az emelkedéssel megkezdődött a helvét szint pusztulása és egy újabb terjedelmes abráziós perem kialakulása. A sziget-jelleg a szarmatában is megmaradt. A tortonban elkezdődött abráziós peremkialakulás is folytatódott. A partközeli térségre pedig újabb kőzetféleségek rakódtak. Az alsó-pannonban, azaz az alsó-pliocénben durvahomok jelenléte igazolja a partközelséget. Ezek a rétegek, szemben a torton maximális 300 m, és a szarmata 250 m tszf magasságával, nyilvánvalóan igazolják, hogy a már egységes sziget az alsó pannonban tovább, de igen kismértékben emelkedett, miközben az abráziós felszín képződése folytatódott. Az alsó—felső-pannon határán bekövetkező rhodáni mozgásfázis forradalmi hatású volt a hegység felszínfejlődésében. Ebben az időszakban hatalmas mértékben felújultak a mozgások az EK—DNy-i csapású rendszerben, amely a hegység É-i és D-i szerkezeti határát képezi. Az említett két szerkezeti rendszerben nagymértékű áttolódások és pikkelyeződések keletkeztek (Vadász E. 1935). Ennek az intrapannon mozgásnak eredményeként a torton—szarmata és alsó-pannon időszakban kialakult partszegély!, partközeli terület egy része, amely a hegységhez hozzáforrt, kiemelkedett, szárazulattá vált. Ezzel a folyamattal tehát a korábban képződött abráziós felszín abráziós lépcsővé alakult. Morfológiai adatok bizonyítják, hogy a hegység minden nagyobb völgyének szerkezeti előrejelzettsége ebben az időben keletkezett, illetve újult fel. A következő időknek, a most már a völgykezdeményekhez kötötten kialakuló lepusztulási felszínei a fővölgyekben mindenütt kimutathatók. A hegység az intrapannon mozgások befejeződése után 300—400 m magasságú térszín lehetett. Ezt az értéket mutatja ugyanis az alsó—felső-pannon határán szárazulattá vált alsó abráziós tönk és a csúcsszintek mai magasságkülönbsége. Ebben a mozgásfázisban erős emelkedésnek indult a Mecsek Ny-i és K-i csoportja is, szemben a középső-mecseki süllyedek területtel. A kialakulása idején minden bizonnyal összefüggő felszínt képező helvét tönk ezért a süllyedékben ma kisebb magasságban van. A rhodáni fázis mozgásainak hatására eltört a NyugatiMecsek eddig egységes miocén tönkre is. Az ekkor keletkezett szintkülönbségek 4 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 49