Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

Mojsisovics A. értékes tanulmányai egyébként olyan mértékben hívták fel a figyelmet faunánkra, hogy „Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben" címen megjelent kiadványsorozat bevezető kötetének ,,Az Osztrák—Magyar Monarchia állatvilága" c. összefoglaló tanulmányát vele íratták meg. Művében kisebb tájegységek állatvilágával, így természetszerűleg a délbaranyaival sem foglalkozhat, de kiemeli, hogy Magyarország déli megyéiben van a fajok és egyedek legnagyobb gazdagsága. Ennek illusztrálására két egész oldalas művészi képet is közöl: „Madárélet a kopácsi tavon (Baranya) augusztusban" és „Az énekesek egy gyarmata Drávafokon" (Mojsisovics A. 1887). Megyénk faunájának összetétele és sajátosságai a századforduló táján tehát, mint a fentiekből kitűnik, nagy vonalakban (a nagyobb gerincesek tekintetében részleteiben is) már ismertek voltak. Eléggé elhanyagolt volt a gerincteleneknek, az ún. alsóbbrendű állatvilágnak kutatása. Gyakorlati, főleg mezőgazdasági és egészségügyi jelentősége miatt elsőrendű feladatként jelentkező követelmény a téma. A velük való foglalkozás (lepkékkel, bogarakkal) már nemcsak esztétikai élvezet és gyönyörűség, de életbevágóan fontos és szükséges feladattá vált. S amint a madarak a gerincesek közül, a gerinctelenek közül a lepkék és bogarak lettek a leginkább tanulmányozott állatcsoportok. Az a tevékenység ugyanis, melyet — mint láttuk — Nendtvich T. már a XIX. század első felében elkezdett, nem lankadt el a továbbiakban sem. Biró L, a híres magyar új-guineai kutató 1877-ben járt lent Baranyában, és elsősorban bogarakat gyűjtött. Ugyanebben az évben Temesváry Ö., a Pesti Tudományegyetem zoológiai tanszékének tanársegéde, főként alsóbbrendű ízeltlábúak után kutatott, és Károli J. herpetológus, a Nemzeti Múzeum Állattárának tisztviselője, és Pável J. entomológus, Frivaldszky J. megbízottja fordultak meg és kutattak a Mecseken. A továbbiakban különösen Csiki E. ugyancsak a Nemzeti Múzeum részéről, mellette Viertl A., egy Pécsett megtelepedett nyugdíjas katonatiszt, amatőr entomológus, és Kaufmann £. (1914) pécsbányatelepi orvos az, akinek ernyedetlen, szinte egy emberöltőn keresztül folytatott szorgos munkássága a baranyai bogarak és lepkék megismeréséhez hozzájárult. S nem hallgathatjuk el, hogy e tekintetben komoly érdemeket szereztek azok az osztrák entomológusok is, akikkel, mint Karl F., Stierlin M., Bernhauer W. G., Skolár F. és az entomológia nemzetközi vonatkozásokban is elismert kiválóságaival : Reitter E.-vel és Holdhaus K.-val a fentebb említettek összeköttetésben álltak, s akik, mint koruk legnevesebb specialistái, a meghatározásokat kontrollálták, vagy egyes esetekben saját maguk végezték. A századforduló után kezdetét vette olyan állatok kutatása és intenzív tanulmányozása is, amelyeket addig, jelenlétük ellenére, jóformán észre sem vettek. Ezek az örvényférgek (Turbellária), szívóférgek (Trematodes), fonálférgek (Nematoidae), kerekesférgek (Rotatoria), gyűrűsférgek (Annelida), az alsóbbrendű rákok különféle csoportjai: ászkarákok (Isopoda), felemáslábú rákok (Amphipoda), maradványrákok (Anapidacea), ágascsápú-rákok (Cladocera), kagylósrákok (Ostracoda), evezőlábú-rákok (Copepoda) — különféle ezer- és százlábúak — (Diplopoda), melyek részben mint földalatti, illetve barlangi vizek, másrészt meg a földben, kövek, fák kérge, lehullott lomb alatt élnek. Előfordulási helyeik: az Abaligeti-barlang, a mánfai Kőlyuk és a mecseki források annyira vonzóak zoológusaink számára, mint volt korábban még a Duna—Dráva szöglet. Kutatóink, elsősorban a Nemzeti Múzeum és a budapesti Tudományegyetem zoológusai, főként a két világháború között, Bokor E., Méhely L., Dudich E., Soós L., Wagner].,