Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA
és Majer M. Pécsről való távozása után a pécsi gimnázium szertárának növényeket gyűjtött. Majer M. az ő jegyzékét is felhasználta, amikor elkészítette értekezését a pécsi flóraterületről. Nendtvich T. Vilmos fiát Simonkai L értekezésében gyakran emlegeti. A pécsi gimnáziumban levő herbáriuma több értékes adatot tartalmaz Baranya megye flórájához. Nendtvich T. ,,Pécs és környékének viránya" c. műve felhasználásával készültek a Pécsett tartott 1845. évi vándorgyűlés alkalmával Haas M. és Hölbling M. Baranya vármegye főorvosa munkáiban megjelent florisztikai vonatkozású részek. Majer M. „Die Flora des Fünfkirchner Pflanzengebietes" c. 1859-ben megjelent értekezése már (a kritikai átrostálás után) 1000 vadon termő edényes növényt sorol fel a pécsi flóraterületről. Ez a terület, akárcsak Nendtvich K. esetében, Baranya megyét jelenti. Tévesen szokták tehát Majer M. és Nendtvich K. adatait egyszerűen csak így „Pécs" hozni, bár adatainak jó része Pécs tágabb értelemben vett környékéről való. Ugyanis adataik általában Baranya, Pécs „környéke", kifejezetten hegyi növények Pécs „Mecsek", síkságiak pedig Ormányság (0): Pécs szerepelnek. Kár, hogy értekezése csak kellő kritikával használható, de viszont megbízhatóságát erősen emeli herbáriuma aránylag kevés téves határozással és az a tény, hogy több mint egy évtizedet szentelt a baranyai flórakutatásnak. Latzel Baranya mohairól szóló értekezésében hasonló eredményre jut ebben a kérdésben. Majer M. (1859) növénymeghatározásai általában igen jók, de a növények termőhelyére vonatkozó megállapításai bizonytalan értékűek, éppen ezért feltűnőbb adatait törölni kellett. Majer M. növényadatai csak fenntartással fogadhatók el. Ilyen értelemben kell az enumeratioban szereplő Majer M. adatokat értékelni. Körülbelül ugyanezt állapíthatjuk meg a Nendtvichek adatairól is, különösen akkor, ha közléseiket újabb kutatási eredmények nem erősítették meg. Meg kell jegyezni azt is, hogy Nendtvich K. (1836) értekezéséből hiányoznak az edényes virágtalanok, és általában a Nendtvichek nem kutatták ki — saját bevallásuk szerint — a baranyai síkságot. Ezt pótolta Majer M. (1859), aki 175 új adatot közöl. A baranyai provinciális botanikai iskola korszakát lezárja Kerner A. 1863-ban megjelent kritikai és kiegészítő értekezése. Kerner A., Nendtvich K. és Majer M. értekezéseinek a bírálata után Nendtvich Tamástól gyűjtött növényeket ismerteti és végül sok növénynek a pontos lelőhelyét hozza Nendtvich T. herbáriuma nyomán. A régi pécsi gyűjtők csak a növények nevét hozták értekezéseikben. Ezen próbál, legalábbis részben segíteni Kerner A. Ezzel a munkával le is zárul a pécsi botanika közel fél-évszázados aranykora, amikoris több mint 1100 növényt kutattak fel szorgalmas pécsi gyűjtők, akiknek kivétel nélkül Nendtvich T. volt a mesterük. Ahogy a baranyai flóra felfedezésében Kitaibel P. a XVIII. században és Nendtvich T. a XIX. század első felében játszott nagy szerepet, úgy a XIX. század második felében Simonkai L. és Janka V. munkássága nagy jelentőségű. Ebben az időben jelent meg Neilreich A. (1866) összefoglaló munkája a magyar flóráról, aki (Kanítztól kiadott Reliquiae Kitaibelianae, Kitaibelii Additamenta és Kitaibel P. kéziratainak a felhasználásával, továbbá az előző fejezetben már említett művek) az irodalom figyelembe vételével közölte munkájában a baranyai vonatkozású florisztikai adatokat (Lathy rus venetust és Digitalis lanatát Balek R., Rumex pulchert pedig Majer M. exsiccatumz nyomán hozza). Knapp J. Á, (1866) „Zwei Tage im Bara3 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 33
