Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

ben a Pogányi-víz vízgyűjtőjében — a lejtők hosszának és %-értékének nincs külön­legesebb jelentősége a mezőgazdasági termelés orientálása szempontjából. A helyi klimatikus adottságoknak — a kis területű lejtőkből eredően — külön­legesebb, gazdálkodást befolyásoló szerepe nincs. Az azonban mindenesetre megálla­pítható, hogy a Karasica Szederkény felett torkolló vízgyűjtőjébe a kitettségekből eredően szélsőséges helyi klímák alakulnak ki a lejtőkön. A kitettségek közel 50%-a DNy-i, 50%-a pedig ÉK-i. Az előbbiek tehát igen kedvezőek gyümölcstermesztési célokra. A száradékony talajok felszín közeli részének kedvezőtlen vízgazdálkodási problémáit a mély gyökérzetű gyümölcsfák kitűnően semlegesítik. Ezek a felszínek — természeti adottságaikat tekintve — tulajdonképpen a szomszédos Mecsek D-i lejtőin tradicionálisan honos gyümölcstermesztő térség jelentéktelenebb D-i foly­tatásaként értelmezhetők. Az északias (É, ÉK) meredek lejtők optimális terület­hasznosítási módjának a visszaerdősítés, illetve rét-legelő gazdálkodás kialakítása látszik. A talajadottságok viszonylag egysíkúak. Túlnyomóan a barnaföld (Raman-féle barna erdőtalaj) a jellemző. A következő jellemző talajféleség a völgytalpak öntés­talaja, majd pedig az agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A talajminőség elég szél­sőséges, de átlagát tekintve jónak mondható. A terület 80%-án a 60—70% termő­képességű, és mindössze 20%-án a 30—40% termőképességű talajok a jellemzők, így a talajminőség súlyozott területi átlaga 59%-nak adódik. A dombsági térség hidrológiai adottságai sajátos ellentétet mutatnak. A felszín­alatti vízkészletet maximálisan determinálja a geológiai fejlődés, illetve geológiai alépítmény. A területen mélyített eddigi mélyfúrási kutak katasztere szerint a me­gye egyik legkisebb vízadó képességű térsége. Amint a 37. ábrán látható, kútjainak átlagos vízhozama alig haladja meg a 100 l/percet (107 l/p). Kedvezőbb a helyzet a felszíni vízkészlet megítélése szempontjából. Ez — beleértve a forrásokból származó felszíni kisvízkészletet is — a szomszédos Mecsek-hegységből származik. Ennek kö­vetkeztében a felszíni vízkészlet lényegesen nagyobb mint a felszínalatti. Itt azonban fel kell hívnunk egy, ma még csak alapvonalaiban feltárt kedvezőtlen hidrogeológiai jelenségre a figyelmet. A vizsgálatok szerint ugyanis a Karasica mellékvizeiben (az Ellend—Vasasi vízfolyásban, valamint a Pécsváradi-vízfolyásban) a Mecsek lejtőinek közvetlen D-i előterében — ahol a vízfolyások elhagyva a mezozoós rétegeket, a rendkívül laza miocén—pliocén homokos kőzeteken folynak, de még nem érték el a vastagabb, iszapos feltöltésű alluviumok területét —, jelentős kisvíz-elszivárgás tapasztalható. Végeredményben tehát vízgazdálkodási tervezés esetén fel kell tárni minden egyes hossz-szelvényben az elszivárgási zóna pontos kiterjedését és tározó létesítésére csak ez alatt kerülhet sor. A felszíni víztározásnak további meggondo­lásra késztető negatív tényezője a rendkívül nagyfokú hordalékképződés. Ez ugyanis a víztározók üzemidejét a nem kívánt mértékben csökkenti a gyors feliszapolódás következtében. Összegezve a terület gazdasági potenciálját, megállapítható, hogy a nagyüzemi, de öntözővizet nem igénylő szántóföldi műveíés kiváló térsége. Kisebb foltokon jö­hetnek számításba melegkedvelő kultúrák a DNy-i lejtőkön. Felszíni vízgazdálkodása már ma is meglehetősen fejlettnek mondható, de az alsóbb szelvényekben létesített tározókat (Olasz) a gyors feliszapolódás veszélye fenyegeti. Helyesebbnek látszik 22 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 337

Next

/
Thumbnails
Contents