Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

alapjául — többek között — e könyv I. kötetének első részében — 7—37. oldal — valamint a II. kötet függelékében — 143—145. oldal — foglaltak szolgáltak). Pécsről és a Mecsek déli lejtőjéről — beleértve a Misinatetőt — ez a mű tartalmazza mindazt a meteorológiai adatanyagot, ami 1937 végéig Pécsett, Budapesten (az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Meteorológiai Intézetében), vagy bárhol másutt fellelhető volt. Igen értékes, soha nem publikált adatanyag is bele van építve táblázataiba, megállapításaiba (OMSZ KMI Archívumában a Pécs városi feljegyzések 1898-tól, a pécsbányatelepi adatok 1871-től, valamint az a kéziratos számítási anyag, amelyet Fraunhoffer L dolgozott fel egyes éghajlati elemekre a fenti észlelési adatokból). Ami azóta a magyar éghajlati irodalomban és a vele kapcsolatos rokontudományok területén megjelent és a Mecsekkel, Péccsel és Baranyával foglalkozik, az mind épít vagy legalább hivatkozik Simor F. „Pécs éghajlatá"-ra. Az 1935-ig megjelent éghajlati tanulmányok túlnyomóan klimatográfiai jellegűek voltak, de a lehetőségekhez mérten törekedtek a szerzők a Mecsek éghajlati jelenségeinek okait is kutatni. Törekvéseiknek sikerét az oknyomozó éghajlatkutatáshoz szükséges adatok elégtelensége akadályozta. Bár a további évtized során mindinkább a korszerű klimatológiai módszerek segítségével történt a megye s ezen belül a hegység és a város éghajlati kutatása, a még mindig mutatkozó adathiány (pl. a Mecsek északi lejtőjén ma sincs egyetlen reprezentatív, a táj természeti viszonyaira jellemző, ahhoz illeszkedő meteorológiai állomás) gátja volt a kutatók abbeli törekvésének, hogy a csapadékon kívül a többi éghajlati elemre nézve is kimutathassák a táj kedvező domborzati és expozíciós sajátosságai, valamint a légkör közötti kapcsolat nyomán itt kialakuló mezoklímát, a mecseki vagy még szűkebben körülhatárolva a pécsi éghajlatot, amelynek azonban hazánk más tájain is megtaláljuk halványabb másait — a távolságtól és domborzati-expozíciós viszonyok változásától függően (Péczely Gy. 1960, Kakas J. 1960b). Simor F. művének megjelenését követően — de attól természetesen függetlenül — gyors egymásutánban jelentek meg az Országos Meteorológiai Intézet „Magyarország éghajlata" c. hivatalos kiadványsorozat kötetei, amelyekből az éghajlati elemek tárgyalása során a megye, a Mecsek és környéke éghajlati viszonyairól — amenynyire ezek a viszonyok egy-egy, az egész ország hőmérséklet, szél, nedvesség, csapadék stb. térbeli alakulását tárgyaló monográfia keretein belül kifejthetők — kellő részletességgel tájékozódhatunk (Hajósy F. 1935, 1952, Béli B. 1941, 1954, Berényi D. 1943, Berkes Z. 1942, 1944, Zách A. 1943, Bacsó N. 1939, 1948, 1952, Kéri M. 1952, Péczely Gy. 1960, 1966, Kéri M.—Kulin I. 1953, Bacsó N.—Kakas I.—Takács I. 1953, Dobosi Z.—Takács I. 1954, Kakas I. (szerk. és szerző is) 1960a). Mindezeken kívül Pécs éghajlatát tárgyaló első művét követően egészen a legújabb időkig újra csak Simor F. (1952, 1958a, 1958b, 1962, 1966) gyarapította további műveivel Baranyára, a Mecsekre és környékére vonatkozó ismereteinket, amelyek híven tükrözik szerzőjük ismert és jól bevált kettős szakírói módszerét: a precíz és bőséges adatközlés mellett — és arra építve — mélyreható és részletes elemzését adja a tájnak. Pécsnek, a Mecseknek és az egész Délkelet-Dunántúlnak nála buzgóbb, eredményesebb éghajlatkutatója ez ideig nem volt. Lényeges ismereteket közölnek, vagy problémákat vetnek fel más, kapcsolódó témák tárgyalása során Pécs és környéke, de egész Baranya éghajlatáról Aujeszky L. (1949), Bacsó N. (1959, 1962), Duck T. (1962), Berkes Z. (1949), Kén M.—Salamin P. (1958), Lovász Gy. (1972c),