Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

abráziós felszínekkel foglalkozik. Szabó P. Z. (1931) és Pécsi M. (1963) korábbi megfigyeléseit tovább bővítve meghatározta a különböző korú felszínek pontos térbeli elterjedését. A földtani adatok birtokában igyekezett korukat pontosítani. Az eddigi mediterrán korú felszínt, mint helvét időszaki képződményt, és az addig pannon korúnak ítélt alsó lépcsőt alsó-pannonnak ítélte. Ezenkívül akkumulációs és eróziós glacist mutatott ki a hegység területén. Analizálta a különböző korú felszínek abszolút és egymáshoz viszonyított relatív magasságát, és ebből igyekezett a Szabó P. Z. (1931) által nagy vonalakban rögzített hegységi felszínfejlődési menetet további részletekkel kiegészíteni. Módszerével sikerült hegységrészeket meghatározni, amelyek különböző korokban, eltérő intenzitással mozogtak. Az Abaligeti-karszt analitikus vizsgálata során eddigi ismereteinket annyiban vitte tovább, amennyiben meghatározta a dolinák pontos térbeli helyzetét és a magassági elrendeződésükben tapasztalható törvényszerűségeket (Lovász Gy. 1971). Az 1950-es évek végétől újabb hazai kutatásirány alakult ki, amelynek eredményeként megváltozott az arány a Mecsek-hegység, illetve környezete kutatásintenzitásában. A súly átterelődött a domb- és síkvidéki kutatásokra. Ádám L. (1964, 1969) a Tolnai-hegyhát és a Szekszárdi-dombvidék kutatása kapcsán tett ősföldrajzi, fejlődéstörténeti megállapításokat a megye ÉK-i részére. Ő és Molnár B. (1964, 1965) a pannon lehordásterületeket, az ősi vízfolyások irányát tisztázta, illetve tárt fel eddig nem ismert részleteket. Az ebben az időszakban az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet vezetése alatt megindult geomorfológiai térképezés kapcsán elkészült a megye 1 : 200 000 arányú kéziratos geomorfológiai térképe. E hatalmas arányú munka célja a morfológiai adottságok rendszeres regionális feltárása és ábrázolása további alap- és alkalmazott kutatások céljából. Délkelet-Dunántúl felszínfejlődésével kapcsolatban Szabó P. Z. (1957b) a történeti időben lezajlott szerkezeti mozgások hatására bekövetkezett természeti folyamatokat mutatott ki a Duna mentén. Ő és Lovász Gy. (1964) a Drávaárok fejlődéstörténetét tanulmányozták. Utóbbi szerző az addig egységesnek ismert árokrendszerben több kisebb óholocén részmedencét mutatott ki. Pécsi M. (1959) modern vizsgálatokkal a Duna teraszrendszerét és fejlődéstörténetét tisztázta a legújabb kutatási adatok tükrében. A legutóbbi időben Délkelet-Dunántúl domborzati fejlődéstörténete keretében készült el a megye morfológiai kialakulástörténetének vázlata (Lovász Gy.—

Wein Gy. 1974). I. 2. A KLIMATIKUS ÉS VÍZRAJZI VISZONYOK MEGISMERÉSTÖRTÉN ETE Egy hely, táj, nagytáj, régió, ország vagy földrész éghajlati leírására — klimatográfia — illetve az éghajlati jelenségekben megmutatkozó okozati összefüggések feltárására — oknyomozó klimatológia — irányuló törekvések sikere elsősorban attól függ, hogy van-e elegendő meteorológiai adat a feladat elvégzéséhez. Azonban az, hogy mely helyekre, tájakra, nagytájakra stb. nézve történtek éghajlatleíró, vagy oknyomozó éghajlatfeltáró kísérletek — legalábbis ez ideig — az adatokon túl attól is függött, hogy