Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

VI. NÖVÉNYÉLET

Lathyrus venetus). Egyező vonás az is, hogy a szerbiai cseres-tölgyesben is a Potentilla micrantha „karakterfajként" szerepel. Eltérés viszont, az hogy az erdők nem déli, hanem keleti és nyugati, sőt molyhos tölgyes variánsuk északi kitettségben lelhető fel, ami a klíma szárazabb és melegebb, sőt Közép-Szerbiában kontinentálisabb jellegével függ össze. A mecseki cseres-tölgyessel összehasonlítva a florisztikai spektrumot, megállapíthatjuk, hogy nálunk több az európai faj és kevesebb a balkáni és pontusi elem. Míg az ökológiai spektrumban feltűnően sok a Mecsekkel szemben Szerbiában a therophyton faj, amit a szerző is kiemel, és ami a kontinentálisabb klíma és degradáció következménye. Gyertyános-tölgyes (Querco-Carpinetum mecsekense A. 0. Horvát (48) 58 T = Asperulo taurinae-Carpinetum Soó et Borhidi ap. Soó 62 mecsekense (A. 0. Horvát 58) Soó et Borhidi 62) Syn.: Querco petraeae-Carpinetum mecsekense Soó 37 Querco-Carpinetum serbium aculeatosum Jankovic et Misic 54). Subassociationes et faciès : asperuletosum odoratae: aegopodiosum caricetosum pilosae vincosum minoris luzulosum albidae allietosum ursini melicetosum uniflorae: rubosum caesii consociationes : quercetosum carpinetosum A mecseki növényföldrajzi térképet tanulmányozva láthatjuk, hogy nálunk a legelterjedtebb zonális, klimax, klimatogén, tempoláris növénytársulás. Ezért került a mecseki növényföldrajzi térképen az első helyre, mert a jelmagyarázat gyakoriságasorrendjében sorolja fel a növénytársulásokat. Kevert erdőként a bükkösökkel együtt közös sorozatba (lásd alább) tartozik a mecseki gyertyános-tölgyes (Querco-Carpinetum mecsekense). Szerző azért nem használja az Asperulo taurinae-Carpinetum mecsekense, egyébként hosszú, négy szavas nevet, mert a gyertyános-tölgyes erdő (Querco-Carpinetum) név régi és jó, kifejezi az erdő kevert jellegét, két alkotó fafajának a jelentőségét. Emellett az Asperula taurina a Mecseken megvan még a bükkösökben és a Mercuriali-Tilietumban is tehát nem a gyertyános-tölgyes karakterfaja, ezenkívül a nagyfokú névváltoztatás nem is kívánatos (Braun—Blanquet, 1964). Főleg északi kitettségben található, de találunk déli, keleti és nyugati oldalakon, sőt tetőn is (kivételesen) gyertyános-tölgyeseket, klimax jellegüknek megfelelően. A termőhely hajlásszöge 5 és 20 között van átlagosan. A talaj triászkori kagylós mészkőből, helvét rétegekből, raeti homokkőből, löszből, liászkorú rétegek elmálásából keletkezett. Egyaránt megtalálható mészkőből (Querco-Carpinetum basiferens = cacicolum) és mésztelen kőzetből (Querco-Carpinetum acidiferens = silicolum) képződött talajon.