Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

vagy nagyobb beruházási objektumok ivó- és ipari víz ellátásának megoldására (Kozák /. 1958). A közvetlen, ipari feladatok mellett több geológus folytatott összefoglaló vizsgálatokat is a Mecsek hidrogeológiai problémáinak tisztázása érdekében (Szabó P. Z. 1953, 1961 b). Jelentős mértékben előrehaladt a Villányi-hegység földtani megismerése. Az 1930 őszén elsősorban bauxitkutatási célzattal Rakusz Gy. által megkezdett földtani térképezést, anyaggyűjtést és feldolgozást Rakusz halála után Strausz L. vette át, aki több évtized munkáját monográfiában foglalta össze. (Rakusz Gy.—Strausz L. 1952). A világhírű villányi negyedkori fauna feldolgozását Kormos T. nyomán Kretzoi M. (1962) folytatta. A geomorfológia, illetve a felszínfejlődés tanulmányozása csakúgy mint a geológiáé, igen hosszú ideig területileg egyoldalú volt, amennyiben legfőképpen a Mecsekkel és a Villányi-hegységgel foglalkoztak. Az irodalom tanulmányozásából úgy tűnik, hogy az első morfológiai dolgozat a Mecsek-hegység területéről, az akkoriban egyedüli nevezetességéről, az Abaligetibarlangról íródott az ezernyolcszázas évek elején, latin nyelven, Kitaibel Pál tollából. Amint erre Myskowszky £. (1905) emlékezik, a barlang egyszerű említésénél több valószínűleg nem történt. Szintén Myskowszky E.-től tudjuk, hogy a közlemény nyomán, nyilván rövid időn belül, Kó7es/ V. és Mestrovich A. járja be a barlangot. A tudomány általános fejlődéstörvényszerűségeinek megfelelően, ebben az időben még csak egyszerű, tényt közlő leírást találunk, a jelenségek magyarázata elenyésző jelentőségű (Kölesi V. 1820). Már a múlt század derekán a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére Hunfalvy ]. (1863) megírja az akkori tudományos szintnek megfelelő természeti földrajzi monográfiáját az egész országról. így ebben .Baranyáról is megemlékezik. Idézett munkája adja tudtunkra mindazt, amit az akkori természeti földrajz és ezen belül a morfológia a megyéről tudott. A Mecseket Hunfalvy J. három részre osztotta: a mai értelemben vett Ny-i és K-i részre, valamint a Szekszárdi dombvidéket is ide sorolta, és Ny-i határát a Pécsvárad—Mecseknádasd vonalon húzta meg. Egyszerű leírásában megemlékezik a Ny-i és K-i részt egymástól elválasztó „Mánfa és Szabolcs között elnyúló széles, alig 1200 láb magas horpadás"-ról, az Abaligeti-barlangról és a Mánfai Kőlyukról. Úgy tűnik, hogy Baranyában a századfordulóig továbbra is csak a Mecsek és ott is csak a barlang foglalkoztatja a szakembereket. A múlt század végén a morfológiai kutatás még mindig ritka. Tárgya továbbra is az Abaligeti-barlang. Bokor E. (1925) részletes monográfiája nagyban előreviszi ismereteinket. Itt olvasunk először a barlang morfológiájáról és kialakulásmenetéről, valamint a geológiai szerkezet szerepéről a forma kialakulásában. Bokor E. ismeri fel, illetve sejti először a barlang iránya és a felette levő dolinák közötti térbeli összefüggést. Ő ismerteti először a falon található eróziós-korróziós szinteket, azokat újpleisztocénnek ítélve. O tételezi fel először, hogy a vakkürtők felett dolina jelenléte valószínű, és ő adja az első, máig is helyes magyarázatot e kürtők alulról való felszakadására. E folyamat bizonyítékaként az alattuk található törmelékhalmazokat tartja. Bokor E. a barlang kialakulásában nemcsak eróziós-korróziós folyamatokat tart valószínűnek, de a földrengés kőzetlazító hatását is feltételezi.