Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

V. 3. 4. Csernozjom talajok Száraz sztyep klímában képződnek (400—500 mm évi csapadék). Kialakulhatnak bármely kőzetben, lágyszárú mezőségi növényzet alatt. A kevés csapadék és az erőteljes párolgás miatt a szelvény gyengén átmosott. A nyári időszakokban kiszáradó gyepnövények évente nagy tömegű szervesanyagot juttatnak a talajba, és az a nedvesség hiánya miatt lassan bomlik. Igy jellemző az erőteljes humuszfelhalmozódás. Az alapkőzet elektrolitokban gazdag, kalciummal telített. Ezáltal a képződő kolloidok koagulált állapotban vannak. A humusz és a mész az ásványi részecskéket szemcsékké egyesíti. Az így kialakuló morzsalékos talajszerkezet jó víz és levegőjárhatóságot biztosít a talajnak. Az öt típus közül területünkön 2 fordul elő. A mészlepedékes csernozjom talajok normál szelvénye 40—60 cm humuszfelhalmozódási szinttel (A) kezdődik, amely kiválóan morzsás szerkezetű. Humusztartalma 3—4%. Körülbelül hasonló vastagságú, fokozatosan világosodó, tehát csökkenő humusztartalmú átmeneti szint (B) kapcsolja össze az alapkőzettel (C). A művelt talajoknál az ,,A" szint a szerkezet lebomlásától függően tagolódhat. Szénsavas mész már az ,,A" szintben is előfordulhat. A ,,B" szintben rendszerint mészlepedék formájában jelenik meg. A mész mennyisége felülről lefelé nő. A legmagasabb értéket a „C" szintben éri el. Az alsóbb talajszintekben jellemző a krotovinák megjelenése. Ez a rágcsálók által vájt földalatti üregeknek a felső humuszosabb talajjal való feltöltődéséből ered. így a töltött talaj színe, morzsás szerkezete jól kirajzolja az üregek helyét, a pórustérfogat nagysága is utal a laza talajszerkezetre. Az összpórustér az ideális 50 térfogatszázalék körül van. A pórusterek megoszlása is kedvező. Az elmondottakat legjobban a tarcsapusztai szelvény illusztrálja (44. ábra). A csatahelyi szelvény átmenetet képez a csernozjom barna erdőtalajok felé. A T-S értéke (bázis telítetlenség) már nem a csernozjomokra jellemző. A típus adszorpciós vizsgálatai a Ca-ion uralmára utalnak. Az abszorbeált kationok 80—90%-a Ca. A mellékelt szelvénydiagrammokon a mélységgel megnő a Mg-ion mennyisége, ami a Pécsi-síkság talajaira jellemző. A csernozjom talaj változatai a humuszos rétegvastagságban, humusztartalomban, mechanikai összetételben, karbonáttartalom megjelenési formájában és eloszlásában különböznek egymástól. A réti csernozjomok. A csernozjomok és a réti talajok közötti átmenetet képezik. Természetes előfordulásban az üde kaszáló rétek növényi asszociációjával jellemezhetők. Ennek a típusnak kialakulásában az időszakosan megemelkedő talajvíz is szerepet kap és nyomai főként az alsóbb talajszintekben jelentkeznek. A humuszfelhalmozódási szintjük (A) valamivel humuszosabb mint a csernozjomoké. Szerkezetük azonban poliéderesen morzsás. Vastagsága 30—40 cm. Az ,,A" szintet csökkenő humusztartalmú ,,B" szint követi, ahol jellemző a szénsavas mésztartalom hirtelen megemelkedése. A szerkezet hasonló mint az ,,A" szintben. Az alapkőzetbe (C) való átmenet fokozatos. Itt már az oxidáció és a redukció váltakozására utaló rozsda színű vasfoltokat is találunk, és ezek mellett gyakran jól kifejlett mészkonkréciókat.