Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

ményezik a talajképző folyamatoknak az általános klimatikus feltételektől eltérő intenzitású kifejlődését. Lényegében hasonló a helyzet a podzolos barna erdőtalajokkal is. Nálunk csak lazább szerkezetű homokon és kevés bázikus anyagot tartalmazó üledéken tudnak kialakulni. Ezért területi előfordulásuk a Nyugati-Mecsek permi homokkő kibúvásainak málladékához kötött. így tehát DK-Dunántúl klimatikus adottságai között az erdőtalaj sorozat nem podzolos, vagy pszeudoglejes barna erdőtalajokkal, hanem az agyagbemosódásos barna erdőtalajokkal zárul. A sorozat elejére, ha a fejlődés szukcesszióját nézzük, a karbonát maradványos barna erdőtalaj kerül, mert a meszes alapkőzeten, a klímától és növényi formációtól függően, a sorozat bármely tagja kifejlődhet belőle. A második nagy klimatikus eredetű talajnem, a csernozjomok irányába az átmenetet a csernozjom barna erdőtalaj biztosítja. A talaj-sorozatot alkotó egyes típusok részletes leírását az alábbiakban adjuk. A kialakulás szukcesszióját figyelembe véve a sorozat végére a karbonátmaradványos barna erdőtalajt kell helyezni. Az agyagbemosódásos barna erdőtalaj képződéséhez a kilúgozásnak, a kétvegyértékű kationok ki mosódásának előrehaladott mértéke biztosítja a feltételeket. A típus megjelenése a nedvesebb klíma, zártabb erdőállomány (mészkerülő tölgyes, cserestölgyes, bükkös), a csaknem teljesen hiányzó gyepszint, az ásványi talaj felett kialakuló erdei alom eredménye. Ilyen körülmények között jellemző az erőteljes mállás és kilúgozás. Az erdei alom savanyú bomlástermékei (huminsavak) védőkolloidot képezve elősegítik az agyagrészecskék vándorlását. Ezáltal, az agyagtartalom szelvényen belüli eloszlását tekintve, sajátos helyzet alakul ki. Az agyagvándorlás következtében az ,,A" szint agyagtartalma csökken, míg a ,,B" szintben feldúsul. Az agyag minősége viszont az egész szelvényen belül egyforma. Az erős biológiai aktivitás következtében a humuszfelhalmozódási szintben még mull szerű anyagok is képződnek, ez azonban lényegesen kisebb mértékű minta barnaföldeknél. A ,,B" szint sárgásbarna, dörzsölésre vörösesbarna színű, erősen kötött, tömődött diós szerkezetű, az alapkőzettől, amely rendszerint lösz, élesen határolódik el. E típus fontosabb fizikai és kémiai tulajdonságait a Zselic területén feltárt szelvény vizsgálati adatain keresztül mutatjuk be (41. ábra). A szelvény mezőgazdasági művelés alatt álló területekről származik, ezért az ,,A" szint tagoltsága egyszerűbb. A hy érték — amelynek nagysága az agyagtartalommal arányos — szelvényen belüli dinamikája tükrözi az anyagvándorlás folyamatát. A ,,B" szintben az ,,A" szinthez viszonyítva másfél-kétszeres értékeket találunk. Hasonló lefutású görbét mutat a T érték is, amely a növekvő kolloid frakció adszorpciós kapacitását mutatja. A bázis telítetlenség lefelé növekszik. Ez a tendencia a mezőgazdasági talajhasználat következménye. A meszezés és más bázikus anyagok talajba juttatása csökkentette a felsőbb talajszintek T-S értékét. Jellemző, hogy a kicserélhető bázisok között a kalcium és a magnézium dominál, amelyeknek az S érték %-ban kifejezett mennyisége a szelvényen belül ellentétes dinamikát mutat. Bár az anyagbemosódásos barna erdőtalajoknál az adszorbeált kétvegyértékű kationokon belül a magnéziumnak ilyen nagyarányú részesedése általában nem jellemző, mégis ott, ahol előfordul, a vízgazdálkodási tulajdonságok romlásával kell számolni.