Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IV. VÍZFÖLDRAJZ (Lovász György)

főág. A talajvízből nyerhető vízmennyiségekkel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk azt, hogy ezek a fent említett értékek nem kizáróan a klasszikus értelemben vett talajvízkészletet jelentik. Tudniillik folyók árterén klasszikus értelemben vett talajvízről nem is nagyon lehet beszélni, hiszen ott nincs egységes vízzáró réteg a felette elhelyezkedő vízkészlettel. Ezekben az esetekben több 10 m vastag kavicsos, homokos üledéksorban a medrekből állandóan táplálkozó vízkészletről beszélhetünk, amely már több mint a klasszikus értelemben vett talajvíz. A VITUKI hivatkozott kutatáseredményeiből kitűnik, hogy a Dráva Baranya megyei szakasza a kitermelhető vízhozam szempontjából két területrészre oszlik (36. ábra). Az Ormánságtól D-re elterülő rendkívül keskeny sáv a legoptimálisabb. A kitermelhető vízmennyiség 5 hónapra vonatkoztatva 18 mm. Az Ormánság területe és a Fekete-víz torkolati térsége valamivel gyengébb vízhozamú, mert 5 hónapra vonatkoztatott kitermelhető vízhozama már csak 10 mm. A Duna árterületén, a Margitta-sziget K-i részén 24 mm az 5 hónapra vonatkoztatott kitermelhető vízmennyiség, a mai főág közvetlen közelében pedig 30 mm. Mohácstól D-re az egészen az országhatárig nyúló lapos, óholocén süllyedek területen pedig 12—30 mm között ingadozik a kitermelhető vízkészlet. Ezek a területek tehát egyben mutatják, hogy a megye területén hol lehet optimális körülmények között talajvízből öntözhető gazdálkodást meghonosítani. 36. ábra: A kitermelhető talajvíz körzetei DK-Dunántúlon (Major P. 1963)