Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

a Földtani Intézet későbbi igazgatója végezte el. Böckh J. (1876, 1880—81) a hegység nyugati és déli felét, a triászt és a széntartalmú liászvonulatot Pécsváradig, továbbá a Mecseknádasd—Ofalu közötti részt, valamint a déli gránitelőhegység területét térképezte. Hofmann Komlótól kezdődően a jura vonulatot és az északi pikkelyt. Tevékenységük korszakos jelentőségű volt megyénk geológiai megismeréstörténetében. Évtizedeken keresztül több alapvető részlettanulmányban tették közzé felvételező munkájuk eredményét. Böckh J. (1876) kezdetben a triász összlettel foglalkozott behatóbban, Hofmann K. (1874) pedig a jura sorozattal. Ő írta le először a Villányi-hegység jura képződményeit. Mindketten nagyobb összefoglaló művekben is számot adtak kutatásaik eredményéről. Böckh ]. (1876) első összefoglaló tanulmánya ,,Pécs városa környékének földtani és vízi viszonyai" címen jelent meg. Ebben a ma már klasszikusnak számító munkában a Mecsek nyugati felének kitűnő földtani leírása mellett, részletesen és elsősorban gyakorlati szemszögből foglalkozik Pécs vízellátásának problémájával. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű a keleti Mecsek jura rétegeit tárgyaló munkája, melyben ismerteti a magasabb jura tagok általa kimunkált rétegtani tagolását. Ez a felosztás az újabb kutatások ismeretgyarapodása ellenére lényegében ma is megállja helyét (Böckh J. 1880—1881). Hofmann K.-nak területünkre vonatkozó legbecsesebb műve a posthumus „Adatok a pécsi hegység geológiájához" című, a Földtani Közlöny 1907. évi kötetében megjelent cikke. Ebben a Mecsek hegyszerkezeti viszonyaira, a vulkanikus kőzetek korára és a nagymányok—szászvári kőszénvonulatra vonatkozó észleléseit teszik közzé, a szerző halála miatt sajnos töredékesen. Böckh J. és Hofmann K. munkássága nyomán egyre több geológus kezdett érdeklődni megyénk változatos és szakmai szempontból is érdekes földtani viszonyai iránt. A korszak viszonylag gazdag irodalmából említést érdemel Staub M. (1882) ősnövénytani munkássága, aki a baranyai mediterrán korú növényeket dolgozta fel. Roth S. (1876) a Mecsek déli előterének letarolt kristályos alaphegységét kutatta, Lőrenthey I. (1890) a nagymányoki, árpádi és hidasi pontuszi faunát vizsgálta, Treitz P. (1903) pedig elkezdi területünk agrogeológiai felvételét. A Villányi-hegységről, amelyet addig elhanyagoltak a geológusok, ifj. Lóczy L. (1913) adott először összefoglaló leírást. Megállapítja a képződmények korát és a hegységszerkezet fő jellemvonását: a mezozoikumnak öt pikkelyben való feltorlódását. A Mecsek iránti érdeklődésre jellemző, hogy számos neves külföldi geológus is foglalkozott hegységünkkel. Az érdeklődés központjában a mecseki kőszén áll (Kloos, I. H., 1897; Gothan, W. 1910). Több őslénytani munka is megjelenik Poéta, F. (1886), illetve Stur D. (1874, 1887) tollából. Nem kevés az ebben a korszakban írt bányaföldtani tanulmányok száma sem. Kosztella }. (1896), Déry K. (1900), Schmidt J. (1916) és Vizer V. (1904) számos értékes adatot tartalmazó részlettanulmánya mellett nagyjelentőségű Kleidorfer F. és Litschauer L. (1898) monográfiája. A gazdag üzemi tapasztalatok alapján megírt munka az egykori bányamezők földtani felépítésével kapcsolatos megfigyelések gazdag tárháza. A települési viszonyokra, a faunapadok elhelyezkedésére vonatkozó adatok a ma bányaföldtani munkájában is értékes segítséget jelentenek. Vadász E. 1910-ben kapcsolódott bele Baranya földjének kutatásába, melyet szinte haláláig folytatott. Neve összeforrt megyénk földtani megismerésének történetével.