Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IV. VÍZFÖLDRAJZ (Lovász György)

völgy vállainak nyomon kísérésével állapíthatjuk meg. Ezzel a módszerrel igazolható a Baranya-csatorna vízrendszerének lényegében mai lefutási iránya. A morfológiai adatok csupán arra engednek feltevést, hogy az egyik mellékág, az Orfűi-víz Mecsekrákos térségében elhagyta mai futásirányát és É-felé, feltehetően Magyarhertelend térségében torkollt a Baranya-csatornába. A Mecsek-hegység és a Zselic völgyhálózatát már akkor alapvetően meghatározták a kezdődő, illetve felújuló szerkezeti mozgások, így tehát a Völgységi-patak, a Bükkösdi-patak és az Almás-patak forrásvidékeinek térségei lényegében a maival azonos lefolyású irányúak voltak. A hegységi, illetve dombsági szakaszuk azonban lényegesen kisebb volt, mert a maihoz képest kisebb területi kiterjedésük volt. Az akkumulációs térség, ami ma igen jellemzően a Mecsek és a Zselic D-i előterében kimutatható a pleisztocén elején, a völgyvállak területi elterjedése tükrében a Zselicben kissé északabbra feltételezhető. A morfológiai bizonyítékok alapján feltehető, hogy a Karasica elhagyva a Mecsek-hegység D-i peremét, nem a mai D-i irányt követte, hanem DK-felé, a mai Lány csoki-patak völgyében keresett lefolyást. Geológiai adatokkal (esetleges hordalék feltárása) ez még másirányú igazolásra is szorul. A középső-pleisztocénban némileg változott a vízrendszer. A korábban megindult szerkezeti mozgások tovább tartanak, és ezek befolyásolják a vizek futásirányát. Egyre határozottabban rajzolódnak ki a kisebb szerkezeti egységek. Egységesen emelkedik ENy—DK-i irányú törések mentén az Abaliget—Orfű közötti hegységrész. Ennek következtében megszűnik az Orfűi-víz Mecsekrákos—

Magyarhertelend közötti lefolyása. A völgyvállak tanúsága szerint ekkor helyezkedik el a vízfolyás mai völgyében. A Geresdi-tönk és D-i részének jura röge szintén egységesen emelkedik, ennek következtében megszűnik Erzsébet DK-i térségében a Karasica DK-i valószínűsített lefolyása. Önálló vízfolyássá alakul a Lánycsóki-patak és a Karasica mai D-i irányában folytatja útját. Ugyanebben az időszakban a Duna hordalékok térbeli elhelyezkedésével igazolható, hogy a folyó fő ága egyre inkább K-felé helyeződik át (Bulla B. 1936, Pécsi M. 1959). A Dráva megközelítően pontos térbeli elhelyezkedéséről pillanatnyilag semmit nem tudunk. Csupán az biztos, hogy a több mint 10 km széles árokrendszerének valamely pontján haladt. A Zselic D-i peremén már korábban kialakult akkumulációs zóna — a nagyobb területre kiterjedő emelkedés következtében — délebbre terelődött, mert a dombság középső-pleisztocén völgyvállai a mai peremvidékig kimutathatók. Az újpleisztocénban tovább módosul a megye vízhálózata. Ebből az időszakból konkrét morfológiai bizonyítékaink szerint a Duna szerkezeti mozgások hatására bekövetkezett erős oldalozó eróziója következtében a mai újpleisztocén terasz a peremmel jelölhető vonalon, tehát Mohács és Kölked Ny-i térségében található. Az időszak második felében a Dráva széles árokrendszerének É-i peremén folyt, mert a Villányi-hegység D-i előterében újpleisztocén teraszának akkor kivésett, éles morfológiai pereme van. Geológiai adatok tükrében a Karasica az újpleisztocénban Beremendtől D-re a Drávába torkollt. Illocska térségében ugyanis a Mecsek és Villányi-hegységből származó hordalékkúpot sikerült kimutatni (Lovász Gy. 1971). A legjelentősebb változások azonban a Pécsi-víz vízgyűjtőjében történtek. Eddig ugyanis a Mecsek D-i előterében a geológiai—morfológiai adatok birtokában bizonyítottnak tekinthető az általános D-i, DK-i lefolyás. Ez azonban természetesen az ópleisztocénban is beleütközött már a Villányi-hegység Ny— K-i irányú horsztjába, és ott a vizek Ny-i és K-i irányban folytatták útjukat. Pécs D-i térségében ugyanis néhány vízfolyás (Magyarürögi-patak, Pécsi-víz, Vasasi-víz) képzeletbeli D-i folytatásában (a mai Pécsi-medence D-i peremén) a Mecsekből származó tör-