Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
III. ÉGHAJLAT
a két folyó mindkét oldalán húzódó területsáv is hozzátartozik (Baja 2076, Kalocsa 2088, Szeged 2102 óra). Innen kiindulva minden irányban csökken az évi összeg, de Ë- és K-felé kevésbé, Ny-felé erősebben. Homokszentgyörgyön még 1906 órában süt a Nap, de a Ny-i határsávban már 1800-nál is kevesebb az évi óraösszeg (Kőszeg környékén 1750 óra). Összehasonlítva Takács L. évi izoheliosz térképét Zách A. évi felhőzeteloszlási térképével (Kakas J. szerk. 1960), meggyőződhetünk róla, hogy a tényleges napsütéstartamot a földrajzi szélesség által megszabott besugárzásnál is erősebben befolyásolja a borultság. Magán az Alföldön és a Dunántúl kétharmadán 1950—2050 órás évi összegeket találunk. Területünknek ezek a részei mind naposabbak mint Közép- és Kelet-Európa azonos szélességén fekvő tájai. Az átlagos állapot szerint az év napsütésben leggazdagabb hónapja a július, közel 300 órás napsütéssel, ami az évi összegnek 15%-a. A júliusnál borultabb június (nyári monszun) napsütésben szegényebb júliusnál, sőt júniust a legderültebb augusztus is megelőzi, ez a második legnaposabb hónapunk az évi összegnek 14%-ával. Az év napsütésben legszegényebb hónapja december: 51 órájával az évi összegnek mindössze 2,5%-át teszi ki. Magyarázatát a globális sugárzással kapcsolatban már megadtuk. A napsütéstartam egyik hónapról a másikra a legnagyobb, szinte ugrásszerű változását áprilisról májusra (70 óra), valamint augusztusról szeptemberre (85 óra) mutatja, ami az elméletileg lehetséges napsütéstartam hasonló változásában leli magyarázatát. Tanulságos megtekintenünk az évszakok és félévek óraösszegeit is (///. táblázat 1a. és 1b. sorai). Az évi óraösszegből a tél 10%-kal (211 óra), ugyanakkor a nyár 42%-kal (843 óra), tehát a télinek több mint négyszeresével részesedik. A hosszabb nappalú tavasz 157 órával, tehát 8%-kal több napsütésben részesül a rövidebb nappalú ősznél (a tavasz 564, az ősz 407 órát kap, előbbi 28, utóbbi 20%-a az évi összegnek). A nyári félév (ápr. 1—szept. 30.) napsütésösszege két és félszerese a téli félévinek (okt. 1.—márc. 31.). A napsütés meteorológiai és biológiai hatását figyelembe véve, ennek jelentőségét úgy hisszük, nem szükséges külön méltatnunk, és azt sem kell külön magyaráznunk, hogy miért jogosult az ápr. 1.—szept. 30-i időszakot tenyész/dószcknak neveznünk. A felhőzet hatását a napsütésre nagyon jól tükrözik a III. táblázat 2b. sorában található adatok, amelyek a tényleges és a lehetséges napsütés százalékos arányát tartalmazzák. Mint látjuk, évi átlagban a Pécsi-síkságon még a felét sem kapjuk meg a csillagászatilag itt lehetséges napsütésnek, hanem mindössze 45%-át. A decemberi 19%-os részesedés azt mutatja, hogy ebben a hónapban a nappalok rövidségén kívül a borultság igen lényeges szerepet játszik a napsütés feltűnően csekély mennyiségében. A borultság napfénykorlátozó hatása a téli hónapokban többszöröse a nyári csökkenésnek. A magasabb hegyvidéken más a helyzet, amint azt a Kékestető téli százalékszámai mutatják: decemberben 27, januárban 34%-a a pécsi 19, illetőleg 24%-ával szemben. Tehát ott jóval több az átengedett napfény a pécsihez képest (Kakas J. szerk. 1967). Ez a tény világosan rámutat a téli magaslati üdülés előnyeire. Hasonló jelenség mutatkozik kisebb magasságú hegységeinkben is, így a Bakonyban, a Budai-hegyekben és a Mecsekben is. A Mecsekre vonatkozólag éghajlati adatokkal ezt a jelenséget nem áll módunkban alátámasztani, de a Misinatetőről és a pogányi repülőtérről rendelkezésre álló rövidebb adatsorok alapján számított párhuzamos közepek segítségével mégis jellemezni tudjuk a város, a Mecsek és a távolabbi környezet napsütésviszonyainak alakulását (15. ábra).
