Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
III. ÉGHAJLAT
III. 1. SUGÁRZÁS Az éghajlat alapvetően fontos eleme a napsugárzás, amely fogalom tartalmát pontosabban fedi a nemzetközileg is egységesen globális sugárzás elnevezés. Globális sugárzáson a vízszintes felszínre felülről érkező sugárzási energiák összességét értjük: a közvetlen napsugárzást, a kék égbolt sugárzását, a felhőkről visszavert sugárzást, a földfelszínről visszaverődő és az égboltról újra a földfelszínre visszasugárzó energiát együttesen. A besugárzott energia mennyiségét valamely időtartam alatt grammkalória/cm 2 , illetőleg kilogrammkalória/cm 2 (Kcal/cm 2 ) egységekben szokás kifejezni. Ezt az éghajlati elemet egyben az éghajlat legfontosabb tényezőjének kell tekintenünk, hiszen a többi elem sok vonatkozásban a besugárzás közvetlen vagy közvetett (esetenként igen bonyolultan közvetett) származékaként, valamiféle függvényeként fogható fel. Mivel hazánkban csak kevés helyről és rövid időközökből állnak rendelkezésre közvetlen sugárzásregisztrálással nyert adatok, ez a körülmény azt tette szükségessé, hogy a globális sugárzás hazai energiaösszegeinek meghatározását közvetett úton, számítások segítségével végezzék el. Ezek a számítások azon a szoros kapcsolaton alapulnak, amely a regisztrált napsütéstartam és a globális sugárzás értékei között fennáll. E számításokat hazai viszonyokra alkalmazva Dobosi Z. és Takács L. (1954, 1959) végezték el elsőként s megállapították a globális sugárzás 1901—1950 időközre redukált értékeit és ezek földrajzi eloszlását. A különböző sugárzások (globális, felszín által elnyelt, effektív ki- és visszavert sugárzás), valamint a sugárzási mérleg Misinatetőre és Pécsre kiszámított kcal/cm 2 havi, évi, évszakos, téli és nyári félévi átlagos energiaösszegeit (ahol az összehasonlítást megkönnyíti, ott %-os eloszlást is), a //. táblázatban találjuk. Területünk az ország más, sugárzásban gazdag tájaihoz hasonlóan kimagasló menynyiségű és időtartamú napsugárzásban részesül. Hazánkban e vidékek légterének felső határára érkezik a legtöbb sugárzási energia. Ami azonban ebből a felszínig lejut, az nem válik országos maximummá, mert egyéb légköri sajátosságai (több felhő, párásabb levegő) miatt hátrányba kerül egyes derültebb, kontinentálisabb dél-alföldi vidékekkel szemben. A Mecsek déli lábánál fekvő Pécs 109,3 kcal/cm 2 napsugárzási energiát kap sokévi átlagban 2025 napsütéses óra folyamán (III. táblázat). Ez jóval több mint amennyit a tőlünk nyugatra eső területek és csak valamivel kevesebb, mint amennyit például Kalocsa kap. Pedig ezek a pécsi értékek az iparilag szennyezett városi levegő sugárzáscsökkentő hatása miatt még kisebbek is mint a szabad terület, vagy a Mecsek hegység magasabb, a szennyezett levegőből gyakran kiemel7 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 97
