Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

A diabáz vulkanizmus fő szakaszának vége felé nyomultak fel a kövestetői kékesszürke, a Somlyó-helyi sötétszürke fonolitfajták is. Ezek a fonolittestek, benyomult lakkolitok-bizmalitnak is minősíthetők- (NÉMEDI VARGA Z. 1963, VICZIÁN I. 1971), amelyeknek szövetét egymás mellé helyezkedő földpátlécek jellemzik (fonolitoid szövet). A kövestetői fonolit kékesszürke, igen szívós, kemény kőzet, amelyet útburkolás céljaira fejtettek. Elegyrészei: alkáli földpát, amfibol, nefelin, egirin, analcim, nátrolit és kalcit. A Somlyó-hegyi és Szamár-hegyi fonolitok sötétszürke színűek és a kövestetőinél kissé báziscsabbak. A bosztonit (MAURITZ B — CSAJÁGHY G. 1952) a bátaapáti és ófalui előfordulásokban telér formájában töri át a prekambriumi-fillit-amfiblolit öv kőzeteit. Selymes fényű, világosbarna, tömött üde kőzet, amelyben makroszkóposán csak néhány szanidin lécet lehet megfigyelni. A nátrontrachitot a váraljai bányavasút bevágásából ismerjük, ahol rózsaszínű, porfiros szövetű kőzete a felső-triász homokkőrétegeket töri át (MAURITZ. B. 1958). A diabáz vulkanitösszlet legvastagabb kifejlődését Magyaregregy környékén ismerjük. A valangini diabázösszlet egyrészt a felszíni feltárások, másrészt fúrások alapján itt mintegy 600 m vastagságúnak vehető. A rétegsor D felé rohamosan vékonyodik. Szubvulkáni megjelenési formái, a telérek s teleptelérek, a felszíni elterjedésnél jóval nagyobb területen figyelhetők meg. Mint már ismerteltük, a Komló—Vasas környéki és É-mecseki alsó-liász kőszénösszletben kokszosító, beolvasztó hatásukról „hírhedtek". De teléreit megtaláljuk a Nyugati-Mecsek triász rétegei közt és a Fazekasboda —Mórágyi kristályos kőzetekben is. A Villányi-hegységben már csak egy-két vékony telérje ismeretes. É felé is az eddigi gyér feltárás alapján alárendeltebb jelentőségűek. A Kaposfő-Mágocsi kristályos vonulatban néhány fúrásban tárták fel teléreiket. Elterjedési területük is világosan jelzi, hogy a valangini „későiniciális" vulkanizmus a gyorsan süllyedő, árokszerű törések mentén kialakult mecseki — kiskőrösi vályú szerkezetéhez kötött. Ny felé. mivel ebben az irányban a Mecsek —kiskőrösi vályú nem folytatódik, a diabáz vulkanizmus sem fejlődött ki. ÉK-i irányban fúrások adatai és geofizikai mérések segítségével a több ezer méteres neogén rétegek alatt Szolnokig követhető az alsó-kréta diabáz vulkanizmus (WEIN GY. 1969b, SZEPESHÁZY K. 1965), amely itt is a Mecsek —kiskőrösi eugeoszinklinális jellegű szerkezet mentén nyomult a felszínre. Zengővárkonynál az alsó-kréta tenger alatti vulkanizmussal kapcsolatosan keletkezett az a vékony „Lahn-Dil" típusú, üledékes eredetű barnavasérc, amelyet felszíni feltárásokban és fúrások segítségével ismertünk meg. A DNy—ÉK-i csapású hasadékvulkán jellegű diabázösszlet felső részén maximálisan 1,5 m vastag limonitréteg települ a diabáz agglomerátum és felette levő valangini, ammoniteszeket is tartalmazó, barna mészmárga közé. A limonit telep minden bizonnyal a szubmarin vulkanizmus hatására létrejött vasban gazdag tengervizekből, baktériumok kiválasztó hatására keletkezett (SZTRÓKAY K. 1952, PANTO G. - VÁRÓK K.KOPEK G. 1955). A diabáz vulkanizmussal hozzák összeköttetésbe a pusztakisfalui metaszomatikus jellegű hematitelőfordulást és a Kozári-őrház anizuszi mészkő vetőbreccsájából ismert azurit impregnációt is (TOKODY L. 1952).