Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)
A diabáz vulkanizmusnak a kőszéntelepes összletet érintő szubvulkáni formája nemcsak kokszosította a vele érintkező telepeket, hanem sokszor be is olvasztotta azokat (3. kép) így ott, ahol kiterjedt volt a szubvulkáni telérrendszer, az nagy károkat okozott egyrészt a kőszénvagyonban, másrészt a bányászatot nehezíti (SZÉKYNE FUX V. 1952). Kivéve Pécsbányát (Széchenyi-akna) és Szabolcsot (István akna), ahol nem ismerünk diabáz teléreket, a mecseki liász kőszénterület egyéb mezőiben mindenhol megtaláljuk azokat. A kőszenet az utólagos tektonikus mozgások, különösen az Északi Pikkely területén, felaprózták, milonitosítotíák. A gömbkőszenek is az egyirányú nyomás (stressz) hatására létrejött nyíró felületek közt legömbölyödött, gömbformájú kőszénformák. A kőszéntelepek metán (CH 4 ) tartalma a szénültségi fok, valamint a sávféleség, vagyis a kőszén sz'jvetének összetétele közt szoros összefüggés van. A duritban gazdag kőszéntelepekből, a szénülési folyamat bizonyos fokát elérve, csak kevesebb metán keletkezik. A fokozatos vitrifikálódás során viszont, amikor a klárit jó része is másodlagos vitritté alakul és tulajdonképpen a bituminitek huminitté alakulnak, igen sok metán szabadul fel. A szénülésnek ebben a stádiumában keletkeznek a gázdús zsírkőszenek, amelyek a legnagyobb fokú metánakkumulációt okozhatják. A szénülés folyamán felszabadult metántartalom elsősorban a kőszén mikro-repedésrendszerében gyűlik össze. Ha egy ilyen telepet fúrással vagy bányavágattal feltárnak, úgy hirtelen nagy mennyiségű metán (CH 4 ) szabadul fel és a levegővel elegyedve ,,sújtólégnek" nevezett keveréket képez. Ha ez a metán —levegő keverék meggyullad, robbanást okoz, amelyet súlyosbít a mindenhol megtalálható szénpor robbanása. Természetszerűleg mennél mélyebben helyezkednek el a telepek, annál jobban megőrizték gáztartalmukat. Ezért a mély bányák mindig sújtólégveszélyesebbek. A gáztartalommal nemcsak a robbanásveszélyesség jár, hanem a kőszén kokszolhatósága is. Az alacsony gáztartalmú sovány- és kovács-kőszenek nem alkalmasak koksz gyártására. Erre legalkalmasabbak a gázkoksz, gáz-, gáz-láng- és zsírkőszenek, amelyeket megfelelő arányban keverni szoktak. Ezért az iparilag olyan fontos kokszgyártásra is alkalmas kőszénfajtákat azok illó tartalma és sülőképessége (Roga szám) alapján osztályozzák. Igen jellegzetes és a bányászat szempontjából fontos tulajdonsága a mecseki alsó-liász kőszeneknek az öngyulladásra való hajlamosság. Legújabb felfogás szerint az öngyulladás legfőbb oka a kőszénben található humin anyagoknak oxidációja. Az oxidáció sebessége elsőroban a fajlagos felületi nagyságtól, \agyis a kőszén felaprózottsági fokától függ (így az egyes szemcsék nagyobb felületén érintkeznek a levegővel). Kimutatták, hogy az átmelegedés az oxidációra leginkább hajlamos vitrit-sávféleségekből indul ki. A viírit mellett a fuzitnak is komoly szerepe van, dacára annak, hogy a tiszta fuzit nem jelent nagy veszélyt, de mihelyt pirittel együtt van, már hajlamos a felmelegedésre. Öngyulladásra akkor kerül sor, ha a fuzit és vitrit együtt vannak, amikor is a fuzit katalizátorként szerepel. Ezenkívül még az égő pala is hajlamos az oxidációra és így az öngyulladásra is. Az öngyulladásra való hajlamosságnak további oka még a tektonizáltság, aminek következtében a kőszéntelepek felaprózódnak. Különösen jól látható ez az összefüggés a pécsbányatelepi Andrásakna területen, ahol az egész kőszénösszlet tektonika'lag erősen igénybe vfn véve.
