Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

sabb tagját. RAKUSZ GY -STRAUSSZ L. (1953) hasonló beosztást követnek. IFJ. NOSZKY J. (1957, 1959) szintén a négyes beosztást követi azzal a változtatással, hogy a felső-dolomitot diplopora maradványoknak tartott lyukacsok alapján a ladini emeletbe sorolja. Részünkről a fenti kutatók csaknem megegyező beosztását átvesszük azzal a változtatással, hogy IFJ. NOSZKY J. által ladini korúnak vett felső-dolomitnak csak a legfelső, lingulás és nothosaurusos márgás kifejlődését soroljuk oda. Tehát az alábbiakban a következő beosztás szerint tárgyaljuk a középső-triász rétegsort: 1. Alsó-dolomit, 2. Vékonypalás, lemezes mészkő és vastagpados mészkő, 3. Felsődolomit, 4. a már ladini emeletbe sorolt barnássárga márgás dolomit. Alsó-dolomit. Eléggé változatos kifejlődésű, 80 m vastag dolomit. Típusosán barnás vagy sötétszürke, néhol szürkésfehér-rózsaszínbe átmenő, tömött vagy alig kristályos, néhol szemcsés, általában jól rétegzett dolomit. Egyes helyeken brecscsás (autigén) kifejlődése ismeretes. Rendesen erősen töredezett, litoklázisokkal átjárt. Feküjében a Turony-1. sz. fúrás adatai szerint kampili dolomitmárga—agyagmárga rétegek helyezkednek el. A rétegsor ősmaradványokban igen szegény, csupán Gervilleiákat és LoxonemákdX találtak a gyűdi középvölgyben. A mecseki analógiák, valamint a bakonyi és dél-alpi triász kifejlődés hasonlósága alapján az alsó dolomitösszletet az alsó-anizuszi emelet legmélyebb tagjának kell tekintenünk. Felfelé fokozatosan megy át a vékonypados-lemezes mészkőösszletbe. Magasabb padjai közt már megjelennek a mészkő közbetelepülések, viszont a fedő rétegsor alsó részében a dolomit-közbetelepülések nem ritkák. Ezért a két. összlet közt éles határ nem vonható. Kivéve a babarcszőlősi és beremendi pikkelyeket, kőzetei az egész Villányi-hegység területén megtalálhatók. Vékonypados, lemezes mészkő. Az átlagosan 200 m vastag rétegsort sötétzöldes-sárgásszürke-barnásfekete, barna, helyenkint vörösen foltos, jellemzően lilás árnyalatú, vékonypados-lemezes, egynemű, helyenkint apró-kristályos mészkő építi fel. Bitumentartalma jellemző. Felső határát a vastagpados mészkő felé nehéz megvonni. Jellemző a csoportra, hogy BrachiopodákaX alig tartalmaz, annál inkább uralkodnak a Crinoideák és apró termetű kagylófélék. A rétegsorból eddig kikerült ősmaradványtársaság elég szegényes: Encrinussp.,EncrinusliliiformisLam., Ophiurus sp., Spirigera trigonella Schloth., Gervilleia sp., Pecten discites Schloth., Myacites sp. A fajok jó része a vastagpados mészkőben is megtalálható, de mivel Coenothyrá-féléket itt egyáltalán nem lelünk, ezt az összletet a mecseki alsó-anizuszi alsó tagozatával és a bakonyi ,,gutensteini" mészkővel azonosíthatjuk. Kivéve a babarcszöllősi és beremendi pikkelyeket, feltárásaikat az egész Villányi-hegységben megtalálhatjuk. A Csukma-dűlői Piacsek-féle kőbányában ma is bányásszák. Vastagpados mészkő, 220 m vastag rétegsorát vastagpados, néhol rétegezetlen, tömeges megjelenésű és kalcit-erekkel átjárt, galambszürke, sötétebb szürke, zöldesszürke, néhol vörösesbarna, lilás, sárgásszürkén foltos kifejlődésű mészkőrétegek építik fel. Hol erősebben, hogy gyengébben bitumenes. Felfelé fokozatosan megy át a felső-dolomit összletbe. A magasabb szintekben megjelenő dolomitpadok és az utólagos diagenetikus, vagy hévíz hatására végbement átdolomitosodás nehezíti meg a felső határ megállapítását. A Szavai-hegyen gumós, puha, agyagos, vékonypados kifejlődése is ismeretes. Aránylag gazdag ősmaradvány-tartalma a következő alakokból áll: Cidaris sp.,