Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)
Raeti emelet A raeti emelet 180-200 m vastag összletet homokkő, zöldes, szürkészöld kloritféleségektől és chamozittartalomtól festett aleurolitok és agyagkőféleségek építik fel. A rétegsor bázisán durva, keresztrétegzeít, folyóvízi eredetű homokkőrétegek találhatók, feljebb delta- és tavi fáciesek váltakoznak. A növényi maradványokon kívül, amelyek közül a legfontosabbak : Zamites distans Pres/., Palissya broivti End/., Thaumatopteris brauni Popp., csak egy Phyllopoda fajt (Jsaura hungarica Vadász), a közismert Cardinia hofmanni-t és néhány rossz megtartású csigamaradványt ismerünk. A rétegsor raeti korát a növénymaradványok alapján még STUR D. (1874) állapította meg. mégpedig a Zamites distans var, longifolia Pres/, alapján. A mai vizsgálatok csak megerősítethették eredményeit. A raeti—alsó-liász határát ma is úgy, ahogy azt elődeink is tették (PETERS K. 3 863a, VADÁSZ E. 1935), és a szénbányászati gyakorlat is megkívánta, az első kőszénrétegnél vonjuk meg. Habár ezt a határt őslénytani adatokkal nem támaszthatjuk alá, számos jel arra utal, hogy lényegileg itt kezdődött az a lápi-tavi ciklus, amely a iiász tenger transzgressziójának kezdetét jól megfigyelhetően rögzíti. Ezek a litológiai jelek többek közt a néhol keresztrétegzett raeti homokkőpadok vastagpadossága, a finomabb szemű képződmények enyhén hullámos rétegzettsége és két jól körvonalazható chamozitos réteg. Az alsó-liász rétegek ezzel szemben általában finomabb szeműek, alsó részükben gyakoriak az agyagvaskő betelepülések, a homokkőfajták rétcgzetlenek, az aleurolitnál és finomszemű homokkőnél gyakran figyelhető meg a lápi eredetre utaló szaggatott rétegződés. Végül a raeti összletnek már említett zöld színeződése is olyan kőzettani és keletkezési körülményekkel összefüggő jelenség, ami azt élesen megkülönbözteti az alsó-liásztól. A raeti összlet hasonló, de csökkent vastagságú rétegsora az Északi-Mecsekben a váraljai cigánysor völgyében feltárt (ifj. NOSZKY J. 1953, WEIN GY. 1962a). Fúrások a Máza-déli kőszénterületen is feltárták a zöldes színezetű homokkő-összletet (WEIN GY. 1964, 1965a), de vastagságukat nem állapították meg. Felső-triász—alsó-liász konglomerátum-összlet alatt értjük azt a vastag, túlnyomóan monomikt jellegű (kizárólag felső-anizusi mészkőből álló) konglomerátumos rétegsort, amelyet a Pécs-23., P-25., P-26 sz. fúrások tártak fel és a bennük talált gyér makro- és mikrofauna alapján a mecseki üiedékgyűjtő vályú D-i peremén kialakult felső-triász —hetangi—alsó-szinemuri korú rétegsor heteropikus fáciesének tekinthető (NAGY E. 1968). Ez a feltárássorozat arra utal, hogy a mecseki üledékgyűjtőbe egész kis távolságról kerültek be az anizusi mészkőkavicsok. Összevetve a felszínről ismert polimikt jellegű felső-triász összlettel, arra gondolhatunk, hogy ennek a fáciesnek lehordási területe Ny, ill. D felé lehetett. Elsősorban BÓNA J. palinológiai vizsgálatai, egybevetve a makroflóra-elemekkel, és kisebb mértékben a faunavizsgálatok tették lehetővé a felső-triász hármas beosztásának keresztülvitelét. A szedimentológiai vizsgálatok pedig a detritogén üledékösszlet genetikai kérdéseit tisztázták. A részletes vizsgálatok eredményeinél NAGY E. (1968) összefoglaló munkájára utalunk, és ennek alapján az alábbiakban ismertetjük a felső-triász rétegsor üledékföldtani értékeléséből leszűrt eredményeket. Ezek szerint:
