Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

olvasztásnak még ellentálló prekambriumi regionális metamorfózist szenvedett kó'zetösszlethez tartoznak, és amelyek „migmatitgránit" anyakőzetei voltak. Az erdősmecskei típusú migmatitgránit fő elegyrészei : nagy xenomorf kvarc (melyet kisebb szemek vesznek körül), földpát (részint rózsaszínű mikroklin és ortoklász, részint plagioklász-oligoklász), továbbá biotit. Ott, ahol a mikroklin az uralkodó elegyrész, a kőzet rózsaszínű. Ezenkívül tartalmaz még amfibolt, titanitot, apatitot, cirkont, érceket (magnetit, pirit, hematit), rutilt és másodlagos ásványokat. Az erdősmecskei vasúti kőfejtőben molibdenitet is találtak: KISS J. (1961) 1—20 cm vastag, hidrotermális teléreket említ innen, manganokalcit alapanyagba ágyazott ankerit, dolomit, pirit, kalkopirit, szfalerit, galenit, tennantit, tetraedrit, kalkotit kovellin, malachit, kalcit, manganokalcit, ankerit és kvarc kristályokkal. PAPP F. (1952) a Kismórágy melletti kőbányából kalcitot, fluoritot és hematitot ír le. További vizsgálatoknak kell eldönteni, hogy ezek a gránitosodás késő fázisával függnek össze, vagy ettől független, későbbi ércesedés nyomai. Az anatexis folyamata alatt keletkezett szegregátum a biotitos amfibolgránit Üveghuta környékéről. Ennek fő elegyrészei: zöldesszürke-barna biotit, zöld amfibol, elszórtan sárgás rózsaszínű földpát. Kvarctartalma kisebb. Tömött, aprószemű, kristályos-szemcsés szövetű. Üveghutáról és Kisgeresdről említett „amfibolszienit" sötétszínű kőzetében helyenkint 20—30 mm nagyságú, szürkés rózsaszínű földpátot és szabad szemmel is megkülönböztethető amfibolszemcséket láthatunk. Mikroszkóp alatt titanitot, apatitot, cirkont, érceket (pirit, magnetit, hematit), másodlagos termékek közül szericitet és zoizitet ismerhetünk fel. Földpátja túlnyomóan ortoklász; a mikroklin alárendelt, a plagioklász egész elenyésző mértékben lép fel. Az amfibol igen gyakori, viszont a biotit alárendelt. Az üveghutai kőfejtőben az anatexis folyamatának Öt fokozatát figyelhetjük meg, amely az eredeti kőzetből, a paragneiszból nebulitos gránitot hozott létre (JANTSKY B. szóbeli közlése, 1972). 1. Agmatit, amelynek szubsztrátuma a paragneisz eredeti palásságát megőrizte. Apró kristályos szövetű, amelyben a kordierit felismerhető. Kvarctartalma minimális. A kőzet amfibolt titanitot, mikrokiint nem tartalmaz. 2. A kőzet eredeti palásodása eltűnt, az agmatit felveszi jellegzetes, lineaciós szövetét. A kordierit muszkovittá alakult. Minimális a kvarctartalom, a biotit amfibol-titanittá alakulása elkezdődött. 3. Több a kvarc, a szemcsék nagyobbak. Az újra kristályosodott granitoid kőzet még apró szemű. A porfiroblasztok képződése még nem kezdődött el. Sok amfibolt-titanitot, kevés pertites ortoklászt és mikrokiint tartalmaz. 4. Amfibol-biotitban titanitban dús granitos szerkezetű kőzet, amelyben mikroklin és pertites ortoklász porfiroblasztok jelentkeznek. 5. Nebulitos porfiroblasztos gránit. Elterjedt fajta a szürkésfehér színű anatexit az emfibolos biotit-granodiorit, amely szabad szemmel nehezen különböztethető meg a gránittól. Jellegzetessége a 25—35 mm nagyságú fehér mikroklin. Csillámban dús, 2 — 3 mm-es földpátokat is tartalmazó válfaját is ismerjük (Lovászhetény, Erdősmecske). A mikroklin mellett jelentékeny mennyiségű oligoklász-andezitet és üde pertites ortoklászt is tartalmaz. Jóval alárendeltebb szerepűek a REICHERT R. (1929) által ismertetett „kerzan-